Emberközpontú fordulat, elmaradó gyors segítség – Kátai-Németh Vilmos első 100 napjának mérlege

Dr. Kátai-Németh Vilmos 2026 májusában lett szociális és családügyi miniszter. Ügyvédként és látássérült emberként korábban is az esélyegyenlőség, az önálló életvitel és a társadalmi befogadás előmozdításával foglalkozott. Kinevezése önmagában fontos jelzés volt: a szociálpolitika, a családügy és a gyermekvédelem ismét önálló minisztériumi képviseletet kapott.

Az első 100 nap alapján Kátai-Németh elsősorban a gyermekvédelem működésének átvilágítására, a korábbi vitatott intézkedések visszavonására és a legsúlyosabb ellátási problémák feltárására koncentrált. Több esetben valódi szakpolitikai fordulat történt, de a választási program legnagyobb költségvetési vállalásainak végrehajtása még nem kezdődött meg.

Az első 100 napban ezek közül az iskolakezdési támogatás bevezetése jutott el konkrét kormányzati döntésig. A támogatás gyermekenként 100 ezer forint, és mintegy 400 ezer rászoruló vagy különleges helyzetű gyermeket érint. Jogosultak lehetnek többek között a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülők, a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermekek, az SNI-s tanulók, az egyszülős családok gyermekei, az árvák, valamint a gyermekvédelmi szakellátásban élők.

A támogatás első 50 ezer forintos részét még a tanévkezdés előtt pénzben, második felét novemberben utalványként folyósítják. Ezért a vállalás végrehajtása megkezdődött, de augusztus 3-án még nem volt teljesítettnek tekinthető. Az eredeti program ráadásul mintegy 700 ezer nehéz helyzetű családdal számolt, így a tényleges jogosulti kör szűkebb lett.

A családi pótlék, az anyasági támogatás, a GYES és a GYED emelése, a babakezdő csomag, a CSOK-szabályok módosítása és az apaszabadság reformja azonban augusztus 13-ig nem valósult meg.

Kátai-Németh egyik legfontosabb eredménye, hogy a gyermekvédelem ismét önálló, magas szintű politikai képviseletet kapott. Gyurkó Szilvia gyermekjogi és gyermekvédelmi államtitkárként, Both Emőke pedig gyermekvédelmi helyettes államtitkárként csatlakozott a minisztériumhoz. Ez önmagában még nem oldja meg az ellátórendszer problémáit, de fontos szervezeti és szemléleti változás. A terület hosszú idő után nem egy rendészeti vagy általános igazgatási rendszer alárendelt részeként, hanem önálló szakpolitikai kérdésként jelenik meg.

Az első hónapok egyik legfontosabb intézkedése a kórházakban egészségügyi indok nélkül maradó csecsemők és kisgyermekek helyzetének feltárása volt.

A minisztérium adatai szerint országosan mintegy 320 csecsemő és kisgyermek tartózkodott kórházban, közülük 256-an már nem szorultak egészségügyi ellátásra. Az érintettek átlagosan több mint 105 napot töltöttek kórházi környezetben, mert nem állt rendelkezésre megfelelő családi, nevelőszülői vagy intézményi elhelyezés.

A kormány országos célvizsgálatot rendelt el, és létrehozta a gyermekek egyedi sorsrendezését segítő szakmai koordinációs testületet.

Ez még nem tekinthető a probléma megoldásának, de konkrét, rendszerszintű beavatkozás. A valódi eredmény azon mérhető majd le, hogy hány gyermek kerül biztonságos családi vagy gyermekvédelmi elhelyezésbe, mennyivel rövidül a kórházi várakozási idő, és sikerül-e elegendő nevelőszülői kapacitást létrehozni.

Kátai-Németh június 5-én megszüntette a gyermekotthonokban elrendelt általános rendőri jelenlétet. Indoklása szerint a gyermekvédelmi intézmények problémáit nem rendőrökkel, hanem megfelelően képzett és elegendő számú szakemberrel kell kezelni. A döntés szakpolitikai szempontból indokolható: a gyermekvédelmet nem célszerű alapvetően rendészeti problémaként kezelni. Ugyanakkor a rendőrök kivonása csak akkor jelent valódi előrelépést, ha együtt jár a szakemberhiány csökkentésével, megfelelő krízisprotokollok kialakításával és az intézmények biztonságának garantálásával.

Ismét egyszerűbbé vált az adományozás

Június 6-tól a gyermekotthonok ismét külön fenntartói engedély nélkül fogadhatnak adományokat. Az intézményeknek továbbra is nyilvántartást kell vezetniük a felajánlásokról, hogy megelőzzék a visszaéléseket.

Ez viszonylag kis költségű, mégis kézzelfogható intézkedés: megszüntetett egy indokolatlan bürokratikus akadályt, miközben megmaradt az ellenőrizhetőség.A következő lépés az önkéntesség, az adományozás és a gyermekek részvételével zajló civil programok egységes, biztonságos szabályozása lehet.

A gyermekvédelmi alapígéretek még nem teljesültek

A Brunszvik Teréz Gyermekvédelmi Program több nagy jelentőségű vállalást tartalmazott:

• az elmúlt évtizedek gyermekvédelmi bűncselekményeinek feltárását;
• az áldozatok anyagi és erkölcsi kártérítését;
• a rendszer működési költségvetésének 20 százalékos emelését;
• a dolgozók azonnali 25 százalékos béremelését;
• inflációkövető bérezést;
• a nevelőszülői hálózat és a lakásotthonok fejlesztését;
• a gyermekpszichiátriai kapacitások és a krízisközpontok bővítését.

Az átvilágítások, a szervezeti változások és a kórházban rekedt gyermekek ügyében indított vizsgálat azt mutatják, hogy a szakmai munka megkezdődött. A 20 százalékos költségvetési többlet, a teljes körű kártérítési rendszer, a 25 százalékos béremelés és a kapacitások érdemi bővítése azonban augusztus 3-ig nem történt meg.

Szociális ágazat: elismert probléma, elhalasztott béremelés

Kátai-Németh a parlamenti meghallgatásán maga is súlyosan alulfinanszírozottnak nevezte a szociális ágazatot. A TISZA azonnali 25 százalékos béremelést és később inflációkövető bérezést ígért.

A béremelés azonban az első 82 napban nem valósult meg. A kormány fokozatos, kiszámítható bérrendezésről beszélt, amelynek ütemezését a költségvetés helyzetéhez kötötte. Ez érthető pénzügyi óvatosság, ugyanakkor nehezen egyeztethető össze az „azonnali” emelés választási ígéretével.

A szociális dolgozók létszámhiánya, alacsony bére és túlterheltsége közvetlenül befolyásolja a gyermekvédelem, az idősgondozás, a hajléktalanellátás és a családsegítés minőségét. Ezen a területen ezért a halasztásnak különösen súlyos következményei lehetnek.

Idősek: a legtöbb vállalás még előkészítés alatt

A TISZA vállalta a 13. havi nyugdíj megtartását, az évente legfeljebb 200 ezer forintos nyugdíjas SZÉP-kártya bevezetését, a 120–140 ezer forint közötti nyugdíjak célzott emelését, az időskorúak járadékának megduplázását, az otthonápolási díj 50 százalékos növelését és húszezer új idősotthoni férőhely kialakítását.

A 13. havi nyugdíj fennmaradt, de ez inkább egy létező ellátás továbbvitele, mint Kátai-Németh önálló reformeredménye.

A nyugdíjas SZÉP-kártya bevezetését a kormány előkészítette és őszre ígérte, de augusztus 3-án még nem működött. Az alacsony nyugdíjak célzott emelése, az időskorúak járadékának és az otthonápolási díjnak a növelése sem valósult meg.

A húszezer új idősotthoni férőhely eleve többéves programként értékelhető, ezért annak hiánya 82 nap után még nem róható fel önmagában. Ugyanakkor szükség lenne nyilvános ütemtervre, helyszínekre, finanszírozásra és éves férőhelycélokra.

Fogyatékossággal élők és esélyegyenlőség

Kátai-Németh személyes és szakmai háttere hitelességet ad az akadálymentesítés és az esélyegyenlőség ügyének. A minisztérium feladatkörébe tartozik a fogyatékossággal élők, a nők és a roma közösségek társadalmi esélyegyenlőségének erősítése is.

A miniszter az oktatás, az egészségügy, a közszolgáltatások és a munkaerőpiac akadálymentesítését ígérte. Augusztus 3-ig azonban nem jelent meg olyan átfogó, számszerű célokat, határidőket és finanszírozást tartalmazó program, amelynek eredménye már mérhető lenne.

Ezen a területen tehát az irányváltás és a szakpolitikai előkészítés érzékelhető, a mindennapi életben tapasztalható változás még kevésbé.

Mobil teamek a hajléktalan és pszichiátriai betegek segítésére

A minisztérium júliusban multidiszciplináris mobil teamek megszervezését kezdte meg. A tervek szerint pszichiáterek, pszichológusok, szociális munkások és addiktológusok közösen segítenék a közterületen élő, pszichiátriai problémákkal küzdő vagy szenvedélybeteg embereket.

A mobil teamekhez krízisközpontokat kapcsolnának, felülvizsgálnák a rendőrség és a szociális szolgáltatók együttműködését, és javítanák a kórházból elbocsátott hajléktalan emberek további ellátását. Kormány.hu – mobil teamek és krízisközpontok szervezése

Ez szakmailag helyes irány, de az intézkedés augusztus elején még szervezési szakaszban volt. A sikerhez állandó finanszírozásra, elegendő szakemberre, megfelelő intézményi háttérre és rehabilitációs, utógondozási, illetve lakhatási kapacitásokra is szükség lesz.

A vállalások rövid mérlege

Ami Kátai-Németh javára írható

Az első 82 napban több olyan döntés született, amely szakpolitikai fordulatot jelent:

• önálló minisztériumi súlyt kapott a szociális és gyermekvédelmi terület;
• gyermekjogi és gyermekvédelmi szakemberek kerültek vezető pozícióba;
• országos beavatkozás indult a kórházban rekedt csecsemők ügyében;
• megszűnt a rendőri jelenlét a gyermekotthonokban;
• egyszerűbbé vált a gyermekvédelmi intézmények támogatása;
• megkezdődött a mobil szociális és pszichiátriai teamek szervezése;
• elindult a rászoruló gyermekek iskolakezdési támogatása.

Kátai-Németh legerősebb teljesítménye eddig a szemléleti fordulat: a gyermekvédelmet nem rendészeti, a hajléktalanságot nem pusztán közterületi, a fogyatékosságot pedig nem kizárólag segélyezési kérdésként kezeli.

Ami még hiányzik

A legnagyobb probléma, hogy a TISZA legfontosabb, azonnalinak meghirdetett pénzügyi vállalásai egyelőre nem teljesültek. Nem emelkedett a családi pótlék, az anyasági támogatás, a GYES, az otthonápolási díj és az alacsony nyugdíjak összege, valamint elmaradt a szociális és gyermekvédelmi dolgozók 25 százalékos béremelése.

Hiányzik továbbá:

• a gyermekvédelmi rendszer átvilágításának nyilvános ütemterve;
• az áldozatok kártérítésének részletes szabályozása;
• a nevelőszülői hálózat számszerű fejlesztési terve;
• a gyermekpszichiátriai kapacitások bővítésének programja;
• a szociális életpályamodell;
• az idősellátás és az otthonápolás átfogó reformja;
• az akadálymentesítés határidőkkel és forrásokkal ellátott stratégiája;
• a mobil teamek és krízisközpontok országos finanszírozási modellje.

A minisztérium eddig jól azonosította a legsúlyosabb problémák egy részét. A következő szakaszban azonban már nem elég vizsgálatokat, testületeket és reformfolyamatokat indítani: létszámokkal, költségvetéssel, határidőkkel és nyilvánosan ellenőrizhető eredményekkel kell bizonyítani a változást.

A Második Reformkor javaslatai

A Második Reformkor szerint a következő időszakban nem egymástól elszigetelt részintézkedésekre, hanem hosszú távú, kiszámítható és emberközpontú szociális és családpolitikai reformra van szükség.

Érdemben emelni kell a hosszú ideje elértéktelenedő családi pótlékot és GYES-t, majd az összegeket automatikusan az inflációhoz kell kötni. Rendezni kell az anyasági támogatást, és célzottan nagyobb segítséget kell biztosítani az egyszülős, az egygyermekes, valamint a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő családoknak.

Valódi, megfelelően fizetett apaszabadságra van szükség, amelynek igénybevétele nem okoz jelentős jövedelemkiesést a családnak.

Az iskolakezdési támogatást a jövőben még a tanév megkezdése előtt, egy összegben kell folyósítani. A novemberben érkező második részlet már nem képes enyhíteni a tényleges iskolakezdés terheit.

Fel kell tárni az elmúlt évtizedek gyermekvédelmi bűncselekményeit, biztosítani kell az áldozatok anyagi, jogi és pszichológiai támogatását, valamint meg kell teremteni a tisztességes kártérítés lehetőségét.

Meg kell erősíteni:

• a nevelőszülői hálózatot;
• a családba visszavezetést segítő szolgáltatásokat;
• a lakásotthonokat;
• a gyermekpszichiátriai ellátást;
• a krízisközpontokat;
• az áldozatsegítést és az utógondozást.

A kórházban rekedt gyermekek helyzetének feltárása fontos lépés, de a cél csak az lehet, hogy egyetlen gyermek se töltsön hónapokat kórházban pusztán azért, mert az állam nem képes megfelelő gondozási helyet biztosítani számára.

A Második Reformkor Gyermekvédelmi Etikai Kódexe alapján egyértelművé kell tenni: a gyermek nem politikai kampányeszköz. Gyermekeket nem lehet politikai célokra felhasználni, kiszolgáltatott helyzetüket kampánytémává vagy személyüket politikai üzenetek kellékévé tenni.

A 25 százalékos béremelést végre kell hajtani, majd kiszámítható, inflációkövető bérrendszert kell kialakítani. Emellett szükség van megfelelő létszámra, rendszeres szupervízióra, továbbképzésre és valódi szociális életpályamodellre.

A családsegítő és gyermekjóléti szolgálatokat úgy kell megerősíteni, hogy azok ne csak a már kialakult válságokat kezeljék, hanem képesek legyenek megelőzni a családok szétesését, a lakhatás elvesztését és a gyermekek kiemelését is.

Célzottan rendezni kell a legalacsonyabb nyugdíjakat és meg kell emelni az időskorúak járadékát. Az otthonápolási díjat úgy kell átalakítani, hogy az valódi megélhetést és társadalombiztosítási biztonságot nyújtson azoknak, akik hozzátartozójukat otthon gondozzák.

Az idősotthoni férőhelyek bővítése mellett fejleszteni kell:

• az otthoni szakápolást;
• a házi segítségnyújtást;
• a jelzőrendszeres ellátást;
• a nappali idősgondozást;
• a demenciával élők és családtagjaik támogatását.

A segítségnek elsősorban azokhoz kell eljutnia, akik jövedelmi, egészségi vagy családi helyzetük miatt valóban rászorulnak.

Országos akadálymentesítési programra van szükség az oktatásban, az egészségügyben, a közlekedésben, a közintézményekben és a munkaerőpiacon. A programhoz nyilvános határidőket, forrásokat és ellenőrizhető célokat kell rendelni.

Bővíteni kell az SNI-s gyermekek számára elérhető fejlesztőpedagógusi, gyógypedagógusi, pszichológiai és gyermekpszichiátriai kapacitásokat. A szülőknek megfelelő tájékoztatást, esetmenedzsmentet és mentális támogatást kell biztosítani. Nem fogadható el, hogy a családok magukra maradjanak az ellátórendszer hiányosságaival.

A mobil teamek és a különböző szakmák együttműködése jó irány, de önmagában nem elegendő. Szükség van rehabilitációs és pszichiátriai férőhelyekre, addiktológiai kezelésekre, utógondozásra, támogatott lakhatásra és átmeneti otthonokra is.

Nem tekinthető megoldásnak, ha valaki a kórházi vagy pszichiátriai kezelés után ismét az utcára kerül. A kórházból való elbocsátást minden esetben össze kell kapcsolni a további ellátás és lakhatás megszervezésével.

A Második Reformkor egy politikai ciklusokon átívelő szociális és családpolitikai minimum kialakítását javasolja. Ennek középpontjában:

• a gyermekek biztonsága;
• a családok kiszámítható támogatása;
• a szociális szakemberek megbecsülése;
• az idősek méltó ellátása;
• az otthonápolók elismerése;
• a valódi esélyegyenlőség;
• az emberi méltóság védelme álljon.

A választási program legfontosabb anyagi vállalásainak többsége ugyanakkor nem teljesült. Az „azonnali” béremelés elmaradt, nem nőttek a legfontosabb családtámogatások, és az időseknek, fogyatékossággal élőknek, illetve otthonápolóknak ígért segítség jelentős része is csak terv maradt.

A Második Reformkor szerint nem az a legfontosabb, hány vállalást lehet kipipálni, hanem az, hogy a rendszer végre biztonságot adjon annak, aki megszületik, annak, aki gyermeket nevel, annak, aki másokról gondoskodik, és annak is, aki élete végén segítségre szorul.

Hivatkozások:

• Kormány.hu – Kátai-Németh Vilmos életrajza
• Kormány.hu – az iskolakezdési támogatás részletei
• 24.hu – testület alakult a kórházban rekedt gyermekek ügyében
• HVG – megszűnt a rendőri jelenlét a gyermekotthonokban
• Portfolio – egyszerűbbé vált a gyermekotthonok támogatása