Gajdos László első száz napjának mérlege

Gajdos László 2026 májusában lett az élő környezetért felelős miniszter. Korábban közel három évtizeden keresztül vezette a Nyíregyházi Állatparkot, amely irányítása alatt Magyarország egyik legismertebb és nemzetközileg is elismert állatkertjévé vált. Az új minisztérium feladatköre rendkívül széles. Ide tartozik a környezet- és természetvédelem, az erdő- és vízgazdálkodás, a víziközművek felügyelete, a hulladékgazdálkodás, valamint a körforgásos gazdaságra történő átállás.

Gajdos a minisztériumot a kormány „lelkiismeretének” nevezte. Ez fontos küldetés, hiszen a környezeti szempontokat nemcsak egyetlen tárcának, hanem az agrár-, energia-, ipar-, közlekedés- és településpolitikának is figyelembe kellene vennie.

Önálló minisztérium: az első fontos vállalás teljesült

A TISZA Zöld Magyarország programjának egyik legfontosabb vállalása az önálló környezetvédelmi minisztérium létrehozása volt. A lépés nem pusztán szervezeti változás. A környezet- és természetvédelem 2010 után fokozatosan elveszítette önálló kormányzati képviseletét, feladatai több minisztérium és háttérintézmény között oszlottak meg. Az új tárca lehetőséget ad az egységesebb környezetpolitika kialakítására. Ehhez azonban megfelelő költségvetésre, elegendő szakemberre, független hatóságokra és más minisztériumokkal szemben is érvényesíthető kormányzati súlyra van szükség.

Akkumulátoripar: megkezdődtek az ellenőrzések

A TISZA önálló szervezetet ígért a súlyosan szennyező iparágak, különösen az akkumulátoripari beruházások folyamatos vizsgálatára. Az új főhatóság az első száz napban még nem állt fel, de történtek konkrét lépések. A kormány új akkumulátoripari szabályozási koncepció kidolgozását rendelte el, amelynek 2026. augusztus végéig kell elkészülnie.

Augusztus 1-jén országos hatósági ellenőrzési program indult. Ennek keretében nemcsak az üzemek dokumentumait, hanem tényleges kapacitásukat, anyagfelhasználásukat, kibocsátásukat, vízhasználatukat és hulladékkezelésüket is vizsgálják. Indokolt esetben helyszíni mintavételre és laboratóriumi ellenőrzésre is sor kerülhet.

A hatósági rendszer valódi függetlenségét az mutatja majd meg, hogy képes-e politikai és gazdasági befolyástól mentesen eljárni a legnagyobb beruházókkal szemben is.

A független zöldhatóság még nem állt fel

A TISZA programja önálló természetvédelmi, környezetvédelmi és vízvédelmi hatósági rendszert ígért. Ennek teljes intézményi kerete az első száz napban nem jött létre. Továbbra sem ismert pontosan az új hatóság szervezeti felépítése, költségvetése, területi hálózata, szakemberlétszáma és vezetőinek kiválasztási módja. Az akkumulátoripari ellenőrzések fontos átmeneti lépést jelentenek, de nem helyettesítik a minden szennyező ágazatra kiterjedő, szakmailag és politikailag is független hatósági rendszert.

Erdővédelem: gyors és fontos intézkedés

Gajdos egyik első döntéseként moratóriumot hirdetett a védett erdők tarvágására. Emellett az állami erdőgazdálkodás ökológiai átalakítását is megígérte. A döntés fontos szemléleti fordulat: az erdőkre nem pusztán kitermelhető faanyagként, hanem élőhelyként, szénelnyelőként és természetes vízmegtartó rendszerként kell tekinteni. A moratórium hatását ugyanakkor nem szabad túlbecsülni. A klasszikus tarvágás bizonyos védett, őshonos erdőkben korábban is korlátozott volt. A valódi változást egy új erdőstratégia és erdőtörvény jelentené, amely az ökológiai stabilitást, a biodiverzitást és a vízmegtartást a rövid távú kitermelési érdekek elé helyezi. Szükség van az örökerdő-gazdálkodás kiterjesztésére, az őshonos és változatos fafajösszetételű állományok növelésére, valamint az állami erdészetek gazdasági elvárásainak felülvizsgálatára is.

A vízügy lett az első száz nap legnagyobb próbatétele

A TISZA programjának egyik központi vállalása, hogy Magyarország ismét vízmegtartó országgá váljon. A helyzet valóban súlyos. Felszíni vizeink döntő része az országhatáron túlról érkezik, miközben a belső megújuló vízkészletünk uniós összehasonlításban rendkívül alacsony. Az Alföld számos térségében csökken a talajvízszint, az aszályos időszakok pedig egyre hosszabbá és súlyosabbá válnak. A probléma nem kizárólag vízügyi. A mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a településfejlesztés és az ipar jelenlegi működése egyaránt hozzájárulhat a táj kiszáradásához. A megoldás ezért sem lehet pusztán műszaki: ágazatközi együttműködésre és a teljes tájhasználat átalakítására van szükség.

Országos koordináció indult a vízhiány miatt

Gajdos május 14-én elrendelte az Országos Vízügyi Koordinációs Központ működésének megkezdését. A központ feladata a vízügyi igazgatóságok vízhiány elleni munkájának összehangolása és a térségi beavatkozások irányítása. A központ operatív feladatokat is ellátott, és az OVF közlése szerint egy nagyobb csapadékos időszakban mintegy tízmillió köbméterrel sikerült növelni a visszatartott víz mennyiségét. Ugyanakkor ez elsősorban válságkezelés, nem pedig a vízgazdálkodás rendszerszintű átalakítása. A központ működése nem helyettesíti az árterek visszakapcsolását, a vízelvezetési kényszer felülvizsgálatát, a mezőgazdasági támogatások átalakítását és a talaj vízmegtartó képességének javítását.

A vízmegtartási fordulat még nem kezdődött el

A minisztérium egyeztetett a kis léptékű vízvisszatartási megoldásokat alkalmazó civil szervezetekkel. A találkozóról a résztvevők is érdemi szakmai egyeztetésként számoltak be. Az egyeztetés azonban csak az első lépés. Az első száz napban még nem indult olyan országos program, amely területet adna vissza a folyóknak, támogatná az időszakos vízborítást, helyreállítaná a vizes élőhelyeket, vagy anyagilag is elismerné a gazdálkodók vízmegtartó tevékenységét.

Nem kezdődött meg a „szivacsváros” szemlélet országos bevezetése sem. Egyelőre nincs olyan átfogó támogatási program, amely esőkertek, zöldtetők, vízáteresztő burkolatok, záportározók és települési zöldfelületek kialakítását finanszírozná. A minisztérium kommunikációja ebben a kérdésben erős és szakmailag jó irányú, a költségvetéssel, határidőkkel és területi célokkal rendelkező végrehajtási program azonban még hiányzik.

A talajt természetes víztározóként kell kezelni

A TISZA programja helyesen ismeri fel, hogy Magyarország legnagyobb víztározója maga a talaj.

A rossz szerkezetű, tömörödött és alacsony szervesanyag-tartalmú talaj kevés vizet képes befogadni. Az egészséges talaj ezzel szemben mérsékli az aszályt, csökkenti a villámárvizeket és javítja a mezőgazdaság ellenálló képességét. Az első száz napban ezen a területen nem született átfogó jogszabályi vagy támogatási reform. Ehhez az agrártámogatásokat, a földhasználatot, a művelési gyakorlatokat és a vízgazdálkodási szabályokat egyszerre kellene átalakítani. Ez jól mutatja a jelenlegi minisztériumi szerkezet egyik legnagyobb problémáját: Gajdos tárcája felel a vízért és a környezetért, miközben a földhasználat és az agrártámogatások egy másik minisztériumhoz tartoznak.

Ivóvízhálózat: a korszerűsítés még várat magára

A hazai ivóvíz- és szennyvízhálózat jelentős része elöregedett. Sok helyen magas a hálózati veszteség, gyakoriak a csőtörések, miközben a rekonstrukciós elmaradás folyamatosan növekszik. A program hosszú távú korszerűsítést ígér, de az első száz napban nem készült nyilvános, településekre lebontott rekonstrukciós terv. Nem ismert a legsürgősebb beavatkozások sorrendje, az éves fejlesztési keret és a finanszírozás módja sem. A nem lakossági víziközműdíjak módosítása javíthatja a szolgáltatók helyzetét, de önmagában nem jelent teljes körű hálózatfejlesztési programot.

Hulladékgazdálkodás: folyamatban a MOHU felülvizsgálata

A TISZA vállalta a MOHU Zrt. 35 évre szóló hulladékgazdálkodási koncessziójának felülvizsgálatát. A kormány júniusban döntött az átfogó vizsgálatról. Ennek ki kell terjednie a koncesszió működésére, beruházásaira, pénzügyi fenntarthatóságára és a vállalt célértékek teljesítésére. A vizsgálat határideje szeptember 1. Ez a választási vállalás végrehajtásának első lépése, de még nem lezárt eredmény. Különösen fontos, hogy a felülvizsgálatot a MOL-tól és a MOHU-tól valóban független szakemberek végezzék. Az első száz napban nem változott meg érdemben a koncessziós szerződés, az önkormányzatok szerepe, a hulladékhasznosítás rendszere vagy az iparági szereplők piacra jutása. A 2030-ra vállalt legalább 55 százalékos újrahasznosítási arány és a hároméves országos nagytakarítás hosszabb távú cél. Ugyanakkor ezekhez már most éves célértékekre, költségvetésre és nyilvános ütemtervre lenne szükség.

GMO-mentesség: helyes miniszteri kiállás

Gajdos László az új génkezelési technikákkal, az úgynevezett NGT1-növényekkel kapcsolatban a magyar GMO-mentesség megőrzése mellett foglalt állást. Ez azért fontos, mert az új uniós szabályozás bizonyos génszerkesztett növényeket kivonna a hagyományos GMO-engedélyezési, nyomonkövetési és jelölési követelmények egy része alól. A miniszteri állásfoglalás helyes, de önmagában nem elegendő. A kormánynak egységes álláspontot kell képviselnie az európai döntéshozatalban, és meg kell teremtenie a nyomon követhetőség, a vetőmag-ellenőrzés és a fogyasztói tájékoztatás hazai szabályait.

A legnagyobb hiány az ágazatok együttműködése

A minisztérium legnagyobb szerkezeti problémája, hogy számos környezeti kérdésben önmagában nem képes eredményt elérni. A vízmegtartás nem valósítható meg az agrárpolitika átalakítása nélkül. Az erdők ökológiai kezelése nem választható el a földhasználattól. Az akkumulátoripar ellenőrzése összefügg az ipar-, energia- és gazdaságpolitikával. A szivacsvárosok megvalósításához pedig az önkormányzatokért és településfejlesztésért felelős tárcára is szükség van.

Az ígért tárcaközi egyeztető fórumok működése az első száz napban nem vált láthatóvá. Különösen az Élő Környezetért Felelős Minisztérium és az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium között lenne szükség szoros, intézményes együttműködésre. Nem elegendő, ha a minisztériumok külön-külön fogadják ugyanazokat a civil szervezeteket. Közös célokra, közös költségvetésre és közösen vállalt eredményekre van szükség.

A Második Reformkor javaslatai

A Második Reformkor szerint a jelenlegi minisztériumi felosztás nem alkalmas a vízhiány, a talajromlás, az erdők állapota és a mezőgazdasági alkalmazkodás együttes kezelésére.

Ezért olyan Tájminisztérium létrehozását javasoljuk, amely egységes irányítás alá rendezi a mezőgazdaságot, a vízgazdálkodást, a talajvédelmet, az erdőgazdálkodást, a természetvédelmet és a tájhasználatot. A cél nem pusztán minisztériumok összevonása, hanem a közös felelősség megteremtése. Nem fordulhat elő, hogy az egyik tárca a víz gyors elvezetését finanszírozza, miközben egy másik minisztérium ugyanezt a vizet próbálja visszatartani. Országos vízmegtartási programra van szükség, amely visszakapcsolja az arra alkalmas ártereket a folyókhoz, felülvizsgálja a belvízelvezető csatornák működését, támogatja a vizes élőhelyek helyreállítását, és megfizeti a gazdálkodóknak a vízmegtartásból származó ökológiai szolgáltatást. Az agrártámogatásoknál előnyben kell részesíteni a talaj szervesanyag-tartalmának növelését, a takarónövények alkalmazását, a mezővédő erdősávok telepítését és a talajtömörödés mérséklését.

Önálló szivacsváros-programot kell indítani az önkormányzatok számára. Ennek támogatnia kell az esőkerteket, a zöldtetőket, a vízáteresztő burkolatokat, a záportározókat, a városi fásítást és a lakossági esővízgyűjtést.

A környezetvédelmi hatóságot ténylegesen függetlenné kell tenni. Saját költségvetésre, területi szervezetekre és független laboratóriumi háttérre van szüksége. A nagy ipari üzemek kibocsátási, vízhasználati és hulladékkezelési adatait közérthető, nyilvános rendszerben kell közzétenni.

Új akkumulátoripari beruházás csak akkor engedélyezhető, ha rendelkezésre áll a szükséges víz- és energiakapacitás, a beruházás nem veszélyezteti a lakossági vízellátást, megoldott a veszélyes hulladék kezelése, és a helyi lakosság érdemben részt vehet az engedélyezési eljárásban.

A MOHU-koncesszió felülvizsgálását a MOL-tól és a MOHU-tól független szakmai testületnek kell elvégeznie. Nyilvánosságra kell hozni a szerződést, a beruházási kötelezettségek teljesítését, az újrahasznosítási adatokat és a rendszer pénzügyi mérlegét.

Többéves víziközmű-rekonstrukciós alapot is létre kell hozni. Elsőként ott kell beavatkozni, ahol a legnagyobb a hálózati veszteség, gyakoriak a csőtörések, vagy a szolgáltatás biztonsága került veszélybe.

A Második Reformkor szerint Magyarország nem várhat tovább arra, hogy majd több eső érkezik, vagy magasabb lesz a Duna vízállása. A vizet akkor kell megtartani, amikor rendelkezésre áll, a tájat pedig úgy kell használni, hogy képes legyen túlélni a következő évtizedek egyre szélsőségesebb éghajlatát.

Források:

• TISZA Párt – A Működő és Emberséges Magyarország programja, Zöld Magyarország fejezet
• Élő Környezetért Felelős Minisztérium – Gajdos László életrajza és a minisztérium hírei
• 24.hu – Gajdos László: A kormány lelkiismerete akarok lenni
• HVG – Országos ellenőrzési program indult az akkumulátoriparban
• Telex – Leállították a fakivágásokat a védett erdőkben
• Országos Vízügyi Főigazgatóság – A vízügy országosan összehangolja a vízhiány elleni munkát
• Qubit – Gajdos László civil vízőrzőkkel egyeztetett
• 24.hu – A vízügy felkészült Paks hűtővízellátására
• Portfolio – Felülvizsgálják a MOHU hulladékkoncesszióját
• Index – Gajdos László kiállása az NGT-szabályozás ügyében