Miniszterelnökség

A májusban óriási társadalmi felhatalmazással hivatalba lépett kormány első 100 napja komoly politikai irányváltást hozott, Magyar Péter a kormányváltást gyorsan és határozottan végrehajtotta.

Jelenleg egy lebegő helyzet rajzolódik ki: még nem lehet megmondani, hogy a kormány élve rendszerváltó felhatalmazásával egy demokratikusabb közéletet épít, vagy saját arcára szabva a rendszert egy újabb egypárti dominanciára törekszik majd. A társadalmi bizalom a 16 évnyi NER bukása után olyan elsöprő még a jelenlegi kormány felé, hogy az utóbbi csábítása könnyen megjelenhet.

Természetesen az első 100 napot nem szabad ugyanúgy értékelni, mint egy teljes kormányzati ciklust. Egy új kormánytól ebben az időszakban elsősorban azt kell és lehet számon kérni, hogy jó irányba állította-e a rendszert, létrehozta-e a működés feltételeit, és megmutatta-e a kormányzás későbbi irányát. A tényleges gazdasági és társadalmi eredményeket inkább 6–12 hónap után lehet komolyan mérni. Az irányok kapcsán elmondható, hogy vannak pozitív és reménykeltő, valamint aggodalomra okot adó tendenciák.

Pozitív tendenciák

• Európai uniós kapcsolatok rendezése: A brüsszeli tárgyalások gyors újraindítása és a vállalt jogalkotási korrekciók elindítása révén sikeresen megnyílt az út a korábban felfüggesztett uniós források (mintegy 16,4 milliárd euró) fokozatos feloldása felé. Itt fontos hangsúlyozni, hogy ezek a források nem oldják meg a magyar gazdaság és költségvetés válságát, de előrevetítik egy kiegyensúlyozott és partneri kapcsolat visszaépítését az Európai Unió intézményeivel.
• A gyors kormányalakítás és akcióképesség: Egy kormányváltásnál egyáltalán nem magától értetődő, hogy az új kabinet néhány hét alatt működőképes állapotba kerül. A TISZA kétharmados választási győzelme után az új kormányzati struktúra rövid idő alatt felállt, és Magyar Pétert az országgyűlés május 9-én már megválasztotta miniszterelnökké. Ez azt üzeni, hogy a kormány reakcióideje gyors és a cselekvőképessége megvan. A folyamatos parlamenti ülésezés is annak a bizonyítéka, hogy a kormány akcióképes és komoly tempót tud diktálni.
• Szakértői kormánystruktúra: A korábbi nagy, összevont csúcsminisztériumok (mint a Belügyminisztérium vagy az EMMI) helyett az önálló tárcák felállítása nemcsak szimbolikus üzenet, hanem gyakorlati előnyökkel is jár.

1. Szakpolitikai fókusz és számonkérhetőség: Az egészségügy, az oktatás, a környezetvédelem és a szociális terület saját minisztert és dedikált költségvetést kapott, így a szakpolitikai döntések nem rendelődnek alá a rendészeti vagy általános közigazgatási szempontoknak.

2. Közvetlenebb társadalmi és szakmai párbeszéd: Az önálló tárcák megkönnyítik a szakmai szervezetekkel (pl. pedagógus- és orvosi szakszervezetekkel, zöld civil szervezetekkel) való érdemi és rendszeres egyeztetést, ami az elmúlt évtizedben nagyrészt hiányzott.

3. A csúcsminisztériumok és szakminisztériumok dilemmája: egyik sem ördögtől való. Attól függ, mire használja a kormány és visszaél-e az adott forma gyengeségeivel. A csúcsminisztériumok gyengesége, hogy elrejthető egy-egy ágazat és ezáltal meggyengül. A szakminisztériumi struktúra gyengesége, hogy tárcaközi érdekellentétek jelentkeznek óhatatlanul és ezáltal egyrészt kijátszhatóak a minisztériumok, másrészt elvérezhetnek az együttműködést igénylő területek.

• Az elszámoltatás felelős megindítása: Természetesen sokakban lehet hiányérzet, de a kormány itt egyrészt határozottságot, másrészt önmérsékletet mutatott egyszerre. Megkezdődte a korábbi kiemelt beruházások és közbeszerzések rendszerszintű felülvizsgálatát („Tisztítótűz művelet”), felállította a szuperhivatalként felhatalmazott Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt, valamint bejelentette az ügynökakták tervezett nyilvánosságra hozatalát is. Az elszámoltatás és az előző rendszer antidemokratikus intézményi struktúrájának és személyi hálózatának lebontása kapcsán külön kiemelendő, hogy a kormány egyelőre nem lépett át olyan jogállami kereteket, amire egyébként társadalmi nyomás mutatkozott, ez pedig felelős önmérséklet.
• A költségvetési helyzet gyors stabilizálása: A TISZA-kormány első három hónapjában, május–július között a központi alrendszer havi egyenlege összesen 991,9 milliárd forintos többletet mutatott. Júniusban 424,1 milliárdos, júliusban pedig 524,3 milliárd forintos havi többlet keletkezett; július végére a hiány 3849,8 milliárdról 2857,9 milliárd forintra mérséklődött. Azt nem lehet állítani, hogy a TISZA-kormány három hónap alatt rendbe tette volna a magyar költségvetést, hiszen ez nem is lehetséges. A teljes éves deficit továbbra is jelentős, és a kedvező havi adatok részben időzítési és kiadási tényezőkből is származnak. De azt igen, hogy a kormány hivatalba lépését követően látványosan javult a költségvetés havi egyenlege, és az első három hónapban közel 1000 milliárd forinttal mérséklődött a korábban felhalmozott központi költségvetési hiány.

Negatív tendenciák

· Éles parlamenti és politikai polarizáció: A gyors jogalkotási tempó és az intézményi reformok miatti politikai adok-kapok fenntartotta a mély társadalmi megosztottságot, a törzsi polgárháború hangulatát és a politikai agresszivitást. A parlamenti működés ezáltal gyakran veszíti el a méltóságát, aminek később még súlyos ára lehet. A kormány és a miniszterelnök a Fidesz elszámoltatásának társadalmi igényét és a széles népszerűségét lepelként használja, ami mögé bújva semmilyen politikai gesztust nem tart szükségesnek gyakorolni. Magyar Péter ugyanolyan stílusban beszél minden más politikai szereplővel vagy véleményformálóval, mint az előző kormánnyal. A konstruktív ellenzéki kritikát összemossa és egyben kezeli a Fidesz utóvédharcaival, ami lehetetlenné teszi a demokratikus diskurzust. Egyelőre ez az ellenzék lenullázására, kivéreztetésére irányuló orbáni stratégia folytatására utal.

• Működési tapasztalatlanság és szervezeti lassúság: Az államigazgatási apparátus jelentős átszervezése és az új tisztviselői kar beilleszkedése miatt a döntéshozatali gépezet helyenként nehézkesen és lassan reagált a napi közigazgatási feladatokra. A minisztériumok többsége gyorsan felállt, de a belső működésük, szakmai kompetenciáik és reakcióképességük kapcsán komoly aggodalmakról hallani. Itt az idő rövidsége, a tapasztalatlanság és az új struktúra lehet enyhítő körülmény.
• Abszolút fimszínház és „one man show”: A nyilvánosságban továbbra is Magyar Péter személyes jelenléte és dominanciája határozza meg a kormányzati kommunikációt, árnyékba borítva a szaktárcák minisztereit, még a saját területükön is. A miniszterelnöki kommunikációs szempont teljes elszakadása a kormányzattól és szórakoztatóipari felépítése a későbbiekben súlyos problémákhoz vezethet, különösen egy 2/3-os többség esetén. Ezt persze szigorúan marketing szemüvegen keresztül lehet korszerűnek és hatékonynak nevezni, az is valahol, de magában hordozza az üres populizmus csábítását. Többek között ennek is köszönhető, hogy a kommentmező vált a negyedik hatalmi ággá.
• A társadalmi és politikai egyeztetések látszatszerűsége: A rendszerváltással kapcsolatos bizalmi légkört a kormány kihasználja arra, hogy a közvélemény többsége elnéző és nem vár el valódi (és nem papíron meghirdetett) egyeztetéseket, transzparenciát és párbeszédet. A köztársasági elnökválasztás hercehurcája ennek volt a példája. A miniszterelnök bejelentett egy egyeztetést, ami előbb egy vesszőfutássá vált, aztán pedig egy egypárti elnökválasztássá. A kormány adós maradt számtalan területen az érdemi társadalmi egyeztetéssel: ezek közül kiemelendő a GMO/NGT-1 téma.
• Az önkormányzatiság és önkormányzatok elengedése: A demokratikus átalakulás nem fog működni autonóm és megbecsült önkormányzatok nélkül. A 16 évnyi NER öröksége itt is borzalmas. Az önkormányzatiság leépítése csak a korrupcióhoz mérhető és azzal összefüggő pusztítás, ahol hasonló határozott kiállásra és változásra lenne szükség a kormány részéről, mint amit a közpénzek védelmében mutat egyelőre a kormány. Ezzel szemben amit látunk, az a polgármesterek elleni hangulatkeltés, a populista fizetéscsökkentésük, az önkormányzati kérdés kormányzati szerepének gyengesége (itt van a legsúlyosabb kompetenciahiány a kormány tagjai között), valamint a lebegtetése egy esetleges önkormányzati választásnak.

Összességében a Miniszterelnökség első 100 napjának 4-es alá értékelést tudunk adni. Az aggodalmak hangsúlyosak és komoly negatív tendenciákat is azonosítottunk, de egy ilyen 16 év után az első 100 nap összességében inkább felülmúlta a várakozásokat, hiszen elkerült egy gyors válságba sodródást és olyan stratégiai pontokon tudott stabilitást teremteni, mint a külföldi viszonyok vagy a költségvetés.