Honvédelmi Minisztérium – az első száz nap szakmai értékelése

I. Általános értékelés – „Reális alapokon”

Az új kormány tevékenységét három hónap után még nem lehet tisztességesen végleges minősítéssel illetni. Egy kormányzati ciklus eredményességét nem lehet néhány hónap alatt megítélni, különösen egy olyan időszakban, amikor az új kabinetnek egyszerre kell megismernie az államigazgatás tényleges állapotát, döntéseket hoznia a meglévő problémák kezelésére, és közben egy váratlan válsághelyzetre is reagálnia.

A honvédelem esetében ez különösen igaz. A Magyar Honvédség nem egy néhány hónap alatt átszervezhető szervezet: a személyi állomány, a kiképzés, a parancsnoki rendszer, a haditechnikai képességek és a védelmi infrastruktúra években, évtizedekben mérhető folyamatok.

Ezért az első száz nap értékelésének nem az a feladata, hogy kijelentse: az új kormány „jól” vagy „rosszul” vezeti a honvédelmet. A kérdés inkább az, hogy jó irányba indult-e el, felismerte-e a valódi problémákat, és képes-e az ígéreteit konkrét, végrehajtható intézkedésekké alakítani.

Az új honvédelmi vezetés kommunikációjában egyértelműen az ember, a katona került a haderőfejlesztés középpontjába. A miniszter első intézkedései között a katonák moráljának helyreállítását, a bérrendszer felülvizsgálatát, a korábbi szabályozások okozta bizonytalanságok megszüntetését és egy új, az életpálya lezárását is rendező szabályzat kidolgozását nevezte meg.

Ezek szakmailag indokolható célok. A kérdés most már az, hogy az első, elsősorban bizalomépítő intézkedéseket követi-e valódi szervezeti és jogszabályi reform.

II. Mit vállalt a Honvédelmi Minisztérium?

1. Fő célkitűzések

Az új honvédelmi vezetés kommunikációja alapján az alábbi fő irányok rajzolódnak ki:

• a Magyar Honvédség professzionális, önkéntes és modern haderőként történő fenntartása;
• a katonák megbecsülésének és moráljának helyreállítása;
• a katonai életpálya újragondolása;
• a haderőfejlesztés emberközpontúbbá tétele;
• a laktanyák és katonai infrastruktúra fejlesztése;
• a bérrendszer és az illetményrendszer felülvizsgálata;
• a magyar védelmi ipar erősítése;
• a NATO-szövetségesi kapcsolatok és bizalom erősítése;
• a Magyar Honvédség kiképzési és műveleti képességeinek fenntartása és fejlesztése.

A miniszter egyik legfontosabb politikai üzenete, hogy nem a kötelező sorkatonaság visszaállításában gondolkodik, hanem az önkéntes alapú haderő fenntartásában.

Ugyanakkor a „béke” politikai üzenetét szakmailag össze kell kapcsolni Magyarország NATO-tagságából fakadó kötelezettségeivel. A „magyar katonát nem küldünk az orosz–ukrán háborúba” típusú politikai vállalás nem azonos azzal, hogy Magyarország minden jövőbeli fegyveres konfliktusban kizárja a katonai részvételt. A NATO-kötelezettségeket, a kollektív védelem rendszerét és az országgyűlési döntési jogköröket ezért nem szabad politikai szlogenekkel összemosni.

2. Fontos vállalások

A kormány kommunikációjának egyik központi eleme a „béke kormánya” identitás. Ezzel párhuzamosan azonban a haderő tényleges képességeit fenn kell tartani: a békeidőben működő honvédség feladata éppen az, hogy rendelkezzen a válsághelyzetek kezeléséhez szükséges kiképzettséggel, állománnyal, vezetési rendszerrel és haditechnikával.

A párt programjában és az új honvédelmi vezetés kommunikációjában ezért hangsúlyosan jelenik meg az a kritika, hogy az előző időszak haderőfejlesztése túlságosan koncentrált a haditechnikai beszerzésekre, miközben a humánerőforrás problémái nem oldódtak meg.

A célkitűzés helyes: modern haditechnika megfelelően kiképzett és motivált katona nélkül önmagában nem jelent megfelelő katonai képességet.

III. Katonai szakmai értékelés

1. A Magyar Honvédség nem multinacionális vállalat

A Magyar Honvédség működésének alapja a katonai hierarchia, a parancsnoki rendszer és a szolgálati fegyelem.

A katonai szervezetben a parancsnok nem egyszerűen munkáltatói vezető. A parancsnok felelőssége kiterjed az alárendeltek kiképzésére, vezetésére, biztonságára, szakmai fejlődésére és – a lehetőségekhez mérten – a személyi állományról való gondoskodásra is.

A parancsnoki tekintélyt nem kizárólag a rendfokozat biztosítja. Azt a katonai állomány előtt ki kell érdemelni szakmai felkészültséggel, következetességgel, példamutatással és parancsnoki gondoskodással.

Ezért minden katonai reformnak figyelembe kell vennie, hogy a honvédség nem egyszerű munkaszervezet. A túlzottan vállalati szemléletű HR-rendszerek önmagukban nem képesek helyettesíteni a katonai vezetés sajátos logikáját.

2. Katonai életpálya

Az egyik legsúlyosabb probléma a kiszámítható katonai életpálya hiánya.

A rosszul kialakított állománytáblák egyes katonákat évekre ugyanabba a beosztásba zárhatnak. Ha nincs megfelelő előmeneteli lehetőség, horizontális mozgás vagy szakmai specializáció, akkor a katona előtt gyakorlatilag megszűnik a kiszámítható karrier.

Egy modern haderőben nem lehet az előmenetel egyetlen útja a parancsnoki beosztás. Szükség van szakértői, technikai, kiképzői és speciális szakmai életpályákra is.

A 2012-ben megszüntetett korábbi szolgálati nyugdíjrendszer helyébe azóta sem került olyan, a katonai szolgálat sajátosságait megfelelően kezelő, széles körben elfogadott életpálya-lezárási modell, amely hosszú távon kiszámítható perspektívát adna.

Az új miniszter maga is jelezte, hogy az életpálya méltó lezárásának rendszerét ki kívánják dolgozni, és 2027. január 1-jétől már új szabályokkal szeretnének indulni.

Ez az egyik legfontosabb terület, ahol a kormányzati ígéretből konkrét jogalkotásnak kell következnie.

3. Illetményrendszer és bérfeszültségek

Az új vezetés bejelentette az illetményrendszer átvilágítását és a bérfeszültségek felszámolását.

Ez szükséges!

A katonák szempontjából ugyanis nemcsak az számít, hogy egy adott hónapban mennyi pénz érkezik a számlára, hanem az is, hogy mekkora része az kiszámítható alapilletmény, és mekkora része függ vezetői döntéstől, ideiglenes pótléktól vagy más jogcímtől.

A cél nem egyszerűen a béremelés, hanem a transzparens, kiszámítható és igazságos illetményrendszer.

4. Lakhatás, laktanyák és katonacsaládok

Az elmúlt években történtek infrastrukturális beruházások. Nem lenne korrekt azt állítani, hogy minden magyar laktanya lakhatatlan.

Történtek például épületszigetelési munkák és vizesblokkokat érintő fejlesztések is. Ugyanakkor a fejlesztések nem mindenhol azonos színvonalúak, és több helyen továbbra is jelentős infrastrukturális lemaradás tapasztalható.

A katonai infrastruktúra fejlesztését ezért nem kizárólag épületfelújításként kell kezelni.

A katona családjának támogatása is a katonai képesség része.

Nyugati példák alapján érdemes megvizsgálni a katonai bázisokon vagy azok közelében biztosított:

• bölcsődei,
• óvodai,
• iskolai,
• gyermekfelügyeleti,
• lakhatási,
• sport- és rekreációs
• szolgáltatások rendszerét.

A kiszámíthatatlan szolgálat és a családi kötelezettségek összeegyeztetése jelenleg sok katona számára komoly terhet jelent. A családbarát honvédség nem szociális extra, hanem megtartóerő.

5. A 2023-as „fiatalítás” következményei

A 2023-as állománycsökkentés és „fiatalítás” máig ható bizalmi problémát okozott.

A kritika szakmai szempontból nem pusztán az elbocsátások tényére vonatkozik, hanem arra, hogy milyen módszerrel történt a kiválasztás, mennyire voltak pontosak az állománytáblák és a személyügyi adatok, illetve milyen szakmai veszteséget okozott a tapasztalt, de fiatalabb vagy magas képzettségű katonák elvesztése.

Különösen fontos annak vizsgálata, hogy a folyamat során történt-e olyan eset, amikor szakmai szempontból értékes, többdiplomás, hiányszakmában dolgozó vagy speciális képzettséggel rendelkező katona került ki a rendszerből.

Az új vezetés bejelentette, hogy a korábbi „fiatalítás” és politikai tisztogatás során eltávolított katonák számára lehetőséget kíván biztosítani a visszatérésre.

Ezt azonban nem általános visszahívásként, hanem egyedi, szakmai alapú felülvizsgálatként lenne célszerű végrehajtani!

IV. Az első száz nap

1. Személyi változások

Az új kormány egyik leglátványosabb intézkedése a katonai vezetés átalakítása volt.

Ruszin-Szendi Romulusz 2026. május 12-én lépett hivatalba honvédelmi miniszterként.

Május 19-én Sándor Zsolt altábornagyot kérte fel a Honvéd Vezérkar főnöki feladataira. A miniszter ezt részben a katonai morál és a katonákba vetett bizalom helyreállításának szükségességével indokolta.

A személyi változás azonban önmagában még nem reform. Az első száz nap valódi mércéje az lesz, hogy a vezetőváltást követi-e szervezeti, jogi és szakmai változás.

2. Pozitív intézkedések

A katonák szolgálatmentessége

A miniszter első munkanapján további 10 nap szolgálatmentességet biztosított a Magyar Honvédség állományának, továbbá a Honvédelem Napjához kapcsolódóan május 21-ét és 22-ét szolgálatmentes/pihenőnapként biztosította.

Ez rövid távon kézzelfogható intézkedés, amely a katonai állomány terhelésének enyhítését és a morál javítását szolgálhatja. Egyben kompenzálja a korábban hozott korlátozó intézkedéseke a szolgálatmentességgel kapcsolatban.

Katonai hagyomány és identitás

Május 15-én a Budaörsi úti laktanya visszakapta a Petőfi Sándor-laktanya nevet. A miniszter ezt a katonai identitás és hagyomány helyreállításának részeként értékelte.

Ez szakmailag indokolható szimbolikus intézkedés, ugyanakkor minden névváltoztatásnak van költségvonzata is: táblák, címerek, jelzések, dokumentációk és egyéb arculati elemek cseréje.

Ezért a hagyományőrzést támogatni kell, de a költségeket is transzparensen érdemes bemutatni.

Infrastrukturális források átcsoportosítása

A miniszter május 19-én bejelentette, hogy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tervezett további fejlesztéseire szánt források egy részét a katonák munkakörülményeinek javítására kívánják fordítani.

Ez jól illeszkedik az „emberközpontú haderő” koncepciójához, de ennek eredményét csak a tényleges beruházások megvalósulása után lehet értékelni.

V. Mi maradt el, illetve mi vitatható?

Az első száz nap után több kérdésre továbbra sincs konkrét válasz.

• Az életpálya lezárása

A kormányzat ígéretet tett az életpálya méltó lezárásának új rendszerére, de annak konkrét tartalma még nem ismert.

• Különösen fontos kérdések:
• lesz-e új, katonai szolgálathoz igazodó korai kilépési lehetőség;
• milyen feltételekkel;
• milyen szolgálati idő alapján;
• hogyan kezelik a különösen megterhelő vagy veszélyes szolgálatot;
• mi lesz a jelenlegi szolgálati járandóság rendszerével;
• milyen átmeneti szabályok vonatkoznak majd a már szolgálatot teljesítőkre.
• . Az illetményrendszer

Az átvilágítás ígérete megtörtént, de a tényleges reform még nem ismert.

A legfontosabb cél az lehetne, hogy az alapilletmény legyen megfelelően magas, és a katona ne legyen kiszolgáltatva túlzottan sok, időszakos vagy vezetői mérlegelésen alapuló elemnek.

• A „fiatalítás” felülvizsgálata

A visszatérés lehetőségének meghirdetése politikailag fontos gesztus, de szakmai szempontból egyedi felülvizsgálati rendszerre lenne szükség.

Nem minden elbocsátott katona akar vagy tud visszatérni, és nem minden korábbi döntés orvosolható egyszerű visszavétellel!

• A haderőfejlesztés iránya

Az „emberközpontú haderő” helyes irány, de nem jelentheti a haditechnikai fejlesztések leállítását.

A helyes sorrend:

ember + kiképzés + vezetés + infrastruktúra + haditechnika = működőképes haderő.

Ezek közül egyetlen elem sem helyettesíti a másikat.

VII. Mivel nem értünk egyet?

A Második Reformkor szakmai kritikáját három pontban foglaljuk össze.

1. A honvédség nem lehet politikai zsákmányterület

A katonai vezetők kiválasztásánál és az állomány felülvizsgálatánál a politikai lojalitás helyett a szakmai alkalmasság, a katonai tapasztalat és a vezetői teljesítmény legyen az elsődleges szempont.

2. Nem elegendő a kommunikáció

A katonák megbecsüléséről nemcsak beszélni kell.

A megbecsülés mérhető:

• illetményben;
• kiszámítható előmenetelben;
• szolgálati körülményekben;
• lakhatásban;
• családtámogatásban;
• kiképzésben;
• korszerű felszerelésben;
• valamint a szolgálat méltó lezárásában.

3. Nem szabad ugyanazokat a hibákat új rendszerben megismételni

Az előző időszak hibáinak kijavítása önmagában nem jelent reformot. A cél olyan rendszer létrehozása, amely nem teszi lehetővé ugyanazon problémák újbóli kialakulását.

VIII. A Második Reformkor javaslatai

1. Új, kiszámítható katonai életpálya

Készüljön olyan életpályamodell, amely a belépéstől a szolgálat lezárásáig kiszámítható!

Ennek része legyen:

• többféle előmeneteli út;
• tisztességes és kiszámítható illetmény;
• szolgálati idő és terhelés figyelembevétele;
• méltó szolgálatlezárási lehetőség.

2. Transzparens illetményrendszer

Az alapilletmény legyen a katonai jövedelem meghatározó eleme!

A pótlékok és egyéb juttatások rendszere legyen egyszerű, objektív és ellenőrizhető. A parancsnoki mérlegelésnek maradjon helye, de ne legyen lehetőség arra, hogy az illetményrendszer belterjességet vagy személyes függőséget hozzon létre.

3. Katonacsalád-program

A honvédség alakítson ki a katonai szolgálathoz igazodó családtámogatási rendszert.

Ennek része lehet:

• katonai bölcsődei és óvodai férőhely;
• szolgálati időhöz igazított gyermekfelügyelet;
• lakhatási támogatás;
• családbarát laktanyai szolgáltatások;
• a hosszabb gyakorlatok és külszolgálatok családi terheinek kompenzációja.

A katona családja nem a honvédség problémája – hanem a katonai megtartóerő része!

4. Független szakmai felülvizsgálat a 2023-as állománycsökkentésről

Készüljön szakmai és jogi audit a 2023-as „fiatalítás” végrehajtásáról.

Ne politikai bosszú vagy automatikus visszavétel történjen, hanem:

adat → döntés → indok → szakmai teljesítmény → jogszerűség → visszatérési lehetőség.

Ahol szakmai vagy jogi hiba történt, ott legyen lehetőség a korrekcióra.

5. A honvédség stratégiai önállóságának erősítése

A védelmi ipari és technológiai fejlesztésekben kiemelt területként kell kezelni a magyar szakemberállomány megtartását és bevonzását, különösen:

• kibervédelem;
• dróntechnológia;
• elektronikai hadviselés;
• kommunikációs rendszerek;
• mesterséges intelligencia;
• katonai egészségügy;
• műszaki és logisztikai képességek.

Ahol civil szakemberekkel való együttműködés szükséges, ott azt támogatni kell, de a kritikus katonai tudás nem válhat tartósan külső vállalkozásoktól függővé!

• A honvédelmi nevelés és a tartalékosi rendszer

Megtartani, ami működik!

Az önkéntes tartalékos rendszer a Magyar Honvédség egyik olyan képessége, amelyet nem újra kell gondolni nulláról, hanem értékelni, megerősíteni és életszerűbbé tenni.

Különösen fontos, hogy a tartalékos ne „papíron létező katona” legyen. Az új honvédelmi vezetés már az átadás-átvétel során is problémaként említette a „papíron létező” tartalékosok után történő kifizetéseket. Ez azt mutatja, hogy a rendszerben nemcsak létszám-, hanem minőségi és ellenőrzési problémák is vannak.

Mit érdemes megtartani?

• az önkéntes jogviszonyt;
• a civil munka és a katonai szolgálat összeegyeztetésének lehetőségét;
• a területvédelmi elvet;
• a Sportszázad kettős életpályamodelljét;
• a munkáltatói együttműködésre épülő rendszereket;
• a fokozatos kiképzési lehetőséget azoknak, akik nem szeretnének azonnal hivatásos katonává válni.

Honvédelmi nevelés – nem toborzás, hanem társadalmi ellenálló képesség!

A honvédelmi nevelés nem feltétlen a Magyar Honvédség utánpótlásának eszköze. A honvédelem társadalmi ügy. Fiatalkorban meg kell teremteni azokat az alapokat, amelyekből később felelős állampolgári magatartás, válsághelyzeti felkészültség és – aki ezt választja – katonai hivatás lehet.

Mit érdemes megtartani?

• a Honvéd Kadét Programot;
• az önkéntes részvételt;
• a kadétiskolák és a honvédség kapcsolatát;
• a katonai pálya gyakorlati bemutatását;
• a honvédelmi sportokat és táborokat;
• az elsősegélynyújtási, katasztrófavédelmi és túlélési ismereteket;
• a tartalékos szolgálat lehetőségének megismertetését.

IX. Összegzés

Az új honvédelmi vezetés első száz napját túl korai lenne kudarcnak vagy sikertörténetnek nevezni.

Az irányváltás több elemében indokolható. A katonákra, a morálra, az életpályára, az illetményrendszerre és a szolgálati körülményekre helyezett hangsúly szakmailag helyes felismerés.

A következő hónapok valódi kérdése az lesz, hogy a kormány képes-e a politikai vállalásokat jogszabályokká, költségvetési döntésekké és működő katonai rendszerekké alakítani.

A Magyar Honvédségnek nem újabb politikai jelszavakra van szüksége!

Kiszámítható életpályára, megbecsült katonára, szakmailag felkészült parancsnokra, megfelelő kiképzésre, működő infrastruktúrára és olyan haderőre van szüksége, amely békeidőben elrettent, válságban pedig azonnal alkalmazható.