Reformkor a közlekedésben

A Második Reformkor Párt közlekedéspolitikai koncepciója a magyar vasút 180. évfordulóján született, vitaindító dokumentumként, nyílt szakmai és társadalmi egyeztetésre. Kiindulópontja, hogy a fosszilis erőforrásokra épülő civilizáció zsákutcába jutott, és a kiút egyik fontos iránya a közlekedés fenntarthatóvá tétele – a körforgásos, karbonsemleges gazdaságra való átállás részeként.

A közlekedés ma csak azért tűnhet gazdaságilag fenntarthatónak, mert az okozott károkat és külső költségeket évtizedeken át nem áraztuk be. Ha a valódi költségszerkezettel számolunk, kiderül: az ökológiailag fenntartható megoldások hosszú távon gazdaságilag is kifizetődők. A hiteles polgári politika ezért elsőbbséget ad az éghajlat és az élő környezet védelmének.

Széchenyi és Baross korában Magyarország a világ élvonalába zárkózott fel: sűrű vasúthálózat, folyamszabályozás és olyan újítások születtek, mint a zónás tarifa. A trianoni döntés, a tervgazdaság, az 1968-as fordulat és a rendszerváltás utáni „gyorsforgalmi elsőbbség” azonban tartós fejlesztési lemaradást hagyott maga után – ma a vasútvonalak mintegy 40%-án van érvényben valamilyen forgalomkorlátozás.

Alapelvünk a menetrendalapú tervezés: előbb azt kell meghatározni, milyen eljutási igényeket kell kiszolgálni, és ebből kell levezetni az infrastruktúra követelményeit. Az infrastruktúrát nem önmagáért, hanem a szolgáltatás minőségéért fejlesztjük. A siker mércéje nem az átadott beruházások száma, hanem az, hogy a rendszer gyorsabbá, megbízhatóbbá és kiszámíthatóbbá válik.

Támogatjuk a Déli Körvasút teljes kiépítését, a fővonalak kapacitásbővítését és az ERTMS/ETCS országos bevezetését. Az első nagysebességű vonalat Bécs irányába, pozsonyi leágazással tartjuk célszerűnek. A térségi vasúthálózatot nem tehernek, hanem nemzeti örökségnek tekintjük, amelyet korszerűsítve kell továbbadnunk a következő nemzedékeknek. A gyorsforgalmi úthálózat további bővítését tudatosan visszafogjuk, és a másodlagos úthálózat felújítására összpontosítunk.

Az áruszállítást önálló stratégiai területként kezeljük. Javasoljuk egy Kör-InterCity konténerlogisztikai rendszer bevezetését: sűrű, ütemes konténervonatokat a fővonalakon, gyors robotizált átrakással, közszolgáltatásként üzemeltetve. A közúti fuvarozás fő feladata így az első és az utolsó mérföld kiszolgálása lehet – célunk, hogy minden szállítási mód azt tegye, amiben a leghatékonyabb.

A személyközlekedés „operációs rendszere” az integrált ütemes menetrend, amely országosan legalább óránként biztosít eljutási lehetőséget bármely két pont között. Nem akarjuk elvenni az autót, de az állam feladata olyan minőségi közösségi közlekedés, amely megközelíti annak rugalmasságát. Az állomásokat ismét a települések funkcionális központjává tesszük, a település- és közlekedésfejlesztést pedig összehangoljuk.

A közlekedés az emberért van. Egységes közlekedési életpályamodellt, moduláris képzési rendszert, országos kompetenciaközpontot, átlátható bérezést és lakhatási támogatást javaslunk, hogy a közösségi közlekedés újra vonzó, megbecsült pálya legyen – az utasok számára pedig kiszámítható, ember- és ügyfélközpontú szolgáltatás.

Mivel a közlekedéspolitika céljai nem változhatnak négyévente, kormányokon átívelő nemzeti minimumot kezdeményezünk: kiegyensúlyozott közlekedés-, város- és vidékfejlesztést, a közlekedés közel teljes karbonmentesítését, az ütemes menetrend általánossá tételét és az alágazatok összehangolt fejlesztését. Ez az első lépés a nemzeti és emberi maximum felé: egy ellenállóbb, élhetőbb Magyarország felé.