Adóreform

Magyarország gazdaságát a Covid-19 járvány, majd az orosz-ukrán háború és az energiaválság sorozatosan sújtotta. A 2010-től 2019-ig tartó konjunktúra időszak véget ért, és látható, hogy hazánk gazdasága megrekedt. Ha hasonló múlttal rendelkező szomszédjainkra nézünk azt látjuk, hogy Lengyelország, Csehország és Szlovákia gyakorlatilag minden mutatóban elhagyott minket, ráadásul mindezt úgy, hogy a rendszerváltáskor Magyarország ezekhez az országokhoz képest éllovas volt Kelet-Közép-Európában. Ha tőlünk keletre, délkeletre tekintünk, mind Bulgária, mind Románia közelít Magyarországhoz több gazdasági mutatóban is. A 2020-as évek második fele egyre inkább turbulensnek mutatkozik, a világgazdaság feletti viharfelhők száma egyre csak nő. Orosz-ukrán háború, Kína és az Egyesült Államok rivalizálása, a jövedelemi egyenlőtlenségek világszerte tapasztalható növekedése, a lakhatás egyre inkább elérhetetlenné válása, energiaárak emelkedése, munkanélküliség növekedése, inflációs sokkok, lassuló világgazdasági növekedés, klímakatasztrófa, vízhiány, élelmiszerkatasztrófa és még sorolni lehetne. Mit rontottunk el, és mi az, amit még mindig megtehetünk, hogy újra növekedő pályára állítsuk hazánkat?

Mi, a Második Reformkor, a hibát leginkább a gazdasági vízió teljes hiányában látjuk. A Fidesz történelmi bűne, hogy a korábban említett konjunktúra időszakban nem halmozott fel, nem indította el kitörési ágazatok támogatását és egy általános fejlesztési politikát, hanem mindent a munkaalapú társadalom, az összeszerelő üzemek, a külföldi működőtőke (vagyis a multinacionális cégek) behívásába és támogatásába, valamint a saját tőkésosztályának kiépítésébe fektette. Elherdálta a bőséges éveket. A Második Reformkornak ezzel szemben van egy gazdasági víziója, amelyben hazánknak komparatív előnye van, amely egy kitörési ágazat lehet, és amely nem annyiban merül ki, hogy hozzá közel álló üzletembereknek játszik ki egész iparágakat, amelyek utána képtelenek állami megrendelések nélküli jövedelmezőkké válni. Ez az egészségipar.

Azonban a vízión túl a magyar gazdaság és az állami bevételek teljeskörű átalakítására van szükség. A magyar költségvetés rendkívüli mértékben függ az ÁFA-tól: amíg a bérek és általában a gazdaság növekszik, addig az ÁFA-bevételek is nőnek, mivel nő a fogyasztás. Azonban ha a bérek és a gazdaság stagnál, a lakosság természetes ösztöne a fogyasztás visszafogása, ami az ÁFA-bevételek jelentős visszaeséséhez vezet, ami hatalmas lyukat tud ütni a költségvetésen, ahogy az utóbbi években ez meg is történt. Ezért a Második Reformkor az Európai Unióban rekorder ÁFA kulcsunk lassú, négy év alatti, 27%-ról 25%-ra csökkentését és a kedvezményes ÁFA kulcsú termékkörök egyesítését és kibővítését javasolja egy 5%-os kulcs alá. Javaslatunk szerint a kedvezményes, 5%-os kulcs alá tartoznának többek között a gyógyszerek, orvosláshoz felhasznált anyagok, gyógyászati segédeszközök, higiéniai termékek, nyomtatott termékek, húsok és húskészítmények, tojás, tej és tejtermékek, halak, zöldségek, gyümölcsök, pékáruk, távhő-, áram-, gáz és vízszolgáltatás, internet.

A jelenlegi személyi jövedelemadórendszer egy egykulcsos, 15%-os rendszer – bár a rengeteg különböző kedvezmény miatt az adóalany effektív adóterhe jelentősen alacsonyabb lehet 15%-nál, egyes esetekben akár 0% is lehet. A Második Reformkor Párt szerint ez egy fenntartatlan, egyenlőtlen és igazságtalan rendszer. A 2RK egy háromkulcsos (11,5%; 13,5% és 22,5%-os) progresszív személyi jövedelemadórendszert a vezetne be, amely marginális jövedelmi sávok mentén lenne érvényes. A jövedelmi sávok javaslatunk szerint a mindenkori bruttó mediánbér másfélszeresénél és háromszorosánál húzódnának. A marginális szó itt kulcsfontosságú: azt jelenti, hogy az adófizető bruttó havi jövedelmének csak azon része adózna magasabb kulccsal, ami a sávhatár felett van. Tehát ha pl. 10.000 forinttal keresek többet, mint a legalacsonyabb kulcshoz tartozó sáv, akkor a jövedelmem zöme a legalacsonyabb kulccsal adózik, és csak a sáv fölötti 10.000 forintra kell a valamivel magasabb adókulcsot fizetni. Mindemellett a személyi jövedelemadó kedvezmények rendszerét is jelentősen átalakítanánk.

A társasági és osztalékadó, vagyis a TAO is jelentős átalakításra szorul. Javaslatunk szerint a hazai vállalatoknak, mind a mikro-, kis és középvállalkozásoknak, mind a nagyvállalatoknak nagyobb részt kell viselniük az állam finanszírozásában az eddigiekhez képest. A teherviselésnek azonban nem ugyanakkorának kell lennie: a nagyvállalatok többet kell a közösbe adjanak. A KKV. tv. szerinti meghatározás alapján egy progresszív TAO-t vezetnénk be, az adókulcsot a KKV-k esetében 11,5%-ban, míg a nagyvállalatok esetében 13,5%-ban határoznánk meg, és a TAO-kedvezmények rendszerét is teljesen átdolgoznánk.

További reformjavaslatokon dolgozunk a járulékok és más adónemek esetében is, amelyeket a kedvezményekkel kapcsolatos változtatásokkal együtt a későbbiekben fogunk bemutatni.