Egy falat kenyér az álhírek világában

A 21. századra minden eddiginél jelentősebbé vált az információ szerepe a modern társadalmakban. Puszta megszerzésük is elengedhetetlen eleme az életünknek, mivel hétköznapjaink szerves része a könnyen elérhető hírek fogyasztása. Ez nem csak a gazdaságra van jelentős hatással, hanem az élet minden területét érinti.

Mára az információ komoly értékké vált, sőt az egyik legértékesebb dolog, amit egyik ember a másiknak kínálni tud. Többek között ezért az Európai Unió egyik célja az információs társadalommá válás elősegítése, mert az szignifikánsan növelné saját versenyképességét a világban. 

A jogállamiság egyik alapvető feltétele a minőségi és megbízható információhoz való jog. Sajnálatos azonban, hogy napjainkban egyre nagyobb gondot jelentenek az úgynevezett „fake news-ok”, más néven álhírek, melyek pont ezen idea ellenében léteznek. Magyarországon óriási problémának számít a dezinformáció, amely többek között a tömegtájékoztatás és a bulvár számlájára terhelendő. Az emberek sok fajta médiumon keresztül tájékozódnak, amelyek kivétel nélkül platformjai lehetnek és számos esetben lesznek is az álhíreknek. Mivel a tömegtájékoztatás és az internet sajátossága, hogy azt a látszatot kelti, a hírek igazságtartalma attól függ, mekkora nyilvánosságot és kattintásszámot képesek elérni. Minél hangosabb, többször ismételt és mantrázott egy „hír” annál inkább bevésődik az emberek tudatába. Ezért is keserédes egy sajtópert megnyerni az érintettnek, hiszen a károkozás addigra már végbement. A televíziós híradást történelmi okokból, egész egyszerűen tényként kezeli a társadalom jelentős része, így sokszor a kritikus hozzáállás teljes hiányával számolva jelennek meg itt vadabbnál vadabb álhírek. A probléma csak tovább eszkalálódott az internet-hozzáférés elterjedésével, mivel a világhálón már bárki megoszthatja gondolatait, szinte bármit leírhat névtelenül, mentesülve a következményektől.

Az álhírterjesztést máig nem szabályozzák megfelelő módon szinte sehol a világban, pont emiatt nincs különösebb kockázat abban, hogy valaki hamis információkat kreáljon. Ezidáig könnyen meg lehetett úszni egy ilyen ügyet egy egyszerű sajtó korrekcióval és pénzbírsággal. Külön említést érdemel, hogy sokszor ezek az állami támogatást is élvező médiumok a mi adónkból fizetik ki az elvesztett sajtópereiket, tehát még fizetünk is azért, hogy hazudjanak nekünk.

A Google keresési adatai szerint a „fake news” kifejezésre a 2016-os amerikai elnökválasztás után emelkedett meg az érdeklődők száma, mivel Donald Trump mind a kampányban, mind a győzelme után nagy hangsúlyt fektetett a témára. Hazánkban is már hosszabb ideje jelen van a probléma, de a 2018-as választási kampánnyal, valamint a COVID-19 járvánnyal került igazán előtérbe. A probléma alapvetően a globális információáramlás kiteljesedésével öltött ekkora méreteket, ami a 2008-as válság után jelentkezett.

Szerte a világon egyre többekben merül fel a jogos igény az álhírekkel szembeni erőteljesebb fellépésre, a liberális demokráciák törvényalkotói között szinte állandó vitatéma ennek mikéntje. A fake news jelenségét az illiberális demokráciák és vezetőik is fontos problémaként azonosítják – bár szelektív módon teszik ezt, kettős mércét alkalmaznak és rendszerint csak az ellenoldali vagy annak vélt híreket bélyegzik álhíreknek. Egy a fake news visszaszorításásra irányuló szabályozás azonban visszás is lehet, mivel védheti ugyan a közösséget a hamis hírektől és a félretájékoztatástól, ám felmerül a szólásszabadság kérdése, valamint a kormányok – ahogy fegyverként használják az álhíreket – fegyverként használhatják ezt az őket kritizálók elhallgattatására is. Két évvel ezelőtt (2018) a brit parlament bizottsági vizsgálatot indított az álhírek ellen, mondván, hogy ezek a demokráciát alapjaiban veszélyeztetik. Szingapúrban is megjelent már egy törvényjavaslat a hamis, és manipulatív online tartalmakra vonatkozóan a koronavírus-pánik eredményeként, amely lehetővé tenné a kormány számára, hogy korrekciókat hajtson végre a kifogásolt bejegyzések esetében. Az elképzelés szerint az eredeti információ is megmaradna, csak egy javítás is társulna hozzá, ezeken felül pedig az álhírek terjesztését bűncselekményként határozná meg, amely személyenként pénzbírsággal járna, de akár börtönbüntetés is kiszabható.

Magyarországon, mint korábban említettem, nem fordítanak elég figyelmet a hírgyártás minőségére, és nem is szabályozzák kellően azt, mivel a politikai hatalom jelentős részének érthető okokból nem érdeke ez. Erre kínál megoldást a Második Reformkor Alapítvány „Fake-ek és ellensúlyok” nevű törvényjavaslata, ami a visszaélések lehetőségét szűkítő, szigorú szabályozást irányozna elő. A javaslat értelmében a jogerősen elveszített sajtó-helyreigazítási, jóhírnév megsértése, vagy rágalmazás miatt indított perek számával arányosan csökkenne a közpénzhez való hozzáférés lehetősége az érintett médiaszolgáltatók és sajtótermékek, valamint többségi tulajdonosaik számára. 

A tényállások alapján a médiumok meghatározott súlyozás szerint büntetőpontokat kapnának. Legalább öt büntetőpont elérése esetén csökkenne a következő egy évben az érintett médium (és többségi tulajdonosa) számára juttatható közpénz maximuma. Az ötvenedik büntetőpont elérését követően meghatározott ideig nem juthatna közpénzhez az érintett (és többségi tulajdonosa). Egy ilyen törvényre, amely jelentősen javítaná a hírközlés minőségét hazánkban, valamint visszaadhatná az állampolgárok bizalmát a tájékoztatásban, már jó ideje szükség van. Úgy kell nekünk az álhírek világában, mint egy falat kenyér.

A cikk szerzője Varga Patrik, az ELTE Reformkör tagja.

#6 Fake-ek és ellensúlyok

A törvényjavaslat lényege: A hiteles tájékoztatáshoz való jog, valamint a közpénzzel történő felelős gazdálkodás elvének érvényesítése érdekében a jövőben csak korlátozottan vagy egyáltalán ne jussanak közpénzhez a bizonyítottan álhíreket terjesztő médiumok. 

A javaslat értelmében a jogerősen elveszített sajtó-helyreigazítási, jóhírnév megsértése vagy rágalmazás miatt indított perek (a továbbiakban tényállások) számával arányosan csökkenne a közpénzhez való hozzáférés lehetősége az érintett médiaszolgáltatók és sajtótermékek, valamint többségi tulajdonosaik számára. 

A tényállások alapján a médiumok meghatározott súlyozás szerint büntetőpontokat kapnának. Legalább öt büntetőpont elérése esetén csökkenne a következő egy évben az érintett médium (és többségi tulajdonosa) számára juttatható közpénz maximuma. Az ötvenedik büntetőpont elérését követően meghatározott ideig nem juthat közpénzhez az érintett (és többségi tulajdonosa). büntetőpontjai a felére csökkennek és ennek megfelelő mértékű közpénzhez juthat, ha két évig legfeljebb tíz újabb büntetőpontot szerez. Tíznél több új büntetőpont esetén az addig eltelt idő nem vehető számításba a korlátozás enyhítése tekintetében. 

A törvényjavaslat részét képezi egy független médiafelügyeleti ügynökség létrehozása, amely a törvény végrehajtásáért és annak céljához kapcsolódó egyéb feladatok ellátásáért felelne.

Aktualitás és relevancia: A fake news jelensége a tömegdemokráciákat érő egyik legjelentősebb 21. századi kihívás, amelyet bal- és jobboldali, liberális és illiberális politikai kurzusok – igaz az esetek többségében kettős mércét alkalmazva – egyaránt megoldandó problémaként definiálnak. A koronavírus világjárvány okozta általános bizonytalanság csak felerősítette a kérdést. Az álhír mint politikai toposz a magyar nyilvánosságnak is meghatározó része: az ellenzék a kormánypropaganda működése kapcsán, a kormányoldal a kormánykritikus sajtónak tulajdonított álhírterjesztés kapcsán foglalkozik vele. A koronavírus járványra hivatkozva emellett bevezetésre került a rémhírterjesztés büntetőjogi kategóriája is, amelynek a megítélése szintén megosztja a közvéleményt. 

Minimumprogram: Fontos hangsúlyozni, hogy a javaslat nem „csodafegyver” és nem is kínál átfogó megoldást, de lefekteti a fake news jelenségével szembeni fellépés minimumát: az állam nem vehet részt a hazugság finanszírozásában; ha megvédeni nem is képes polgárait, legalább ne legyen elkövető vagy cinkos saját polgáraival szemben.

Pártsemlegesség: Nem teszünk különbséget ellenzéki vagy kormánypárti hazugság között, sőt semmilyen tartalmi különbségtétellel nem élünk. A fake news káros jelenség függetlenül annak politikai színezetétől. Az ellenzéki és kormánypárti szavazók, sőt az ellenzéki és kormánypárti közszereplők egyaránt védelemre jogosultak.

Objektív kritérium: Nem csak az a hamis hír, amiről azt a bíróság kimondja, de bízunk abban, hogy amiről a bíróság kimondja, az valóban hamis hír. Az igazságszolgáltatás függetlensége (különösen, ha az Alkotmánybíróságot nem vesszük figyelembe) azon kevés dolog egyike, amelyben az ellenzék és a kormányoldal is többé-kevésbé egyetért. Ha az így van, azzal érdemes élnünk és a jogerős bírósági ítéleteket közös mértékegységként elfogadnunk. Ha úgy tetszik, a hazugság közös mértékegységeként. A nagy számok törvénye (sok egybevágó ítélet) pedig tovább erősítheti az ebbe vetett hitünket.

A törvényjavaslat célja: A hiteles tájékoztatáshoz való jog, valamint a közpénzzel történő felelős gazdálkodás elvének érvényesítése.

  1. Hiteles tájékoztatáshoz való jog érvényesítése

A demokratikus jogállam működésének egyik legfontosabb biztosítéka az állampolgárok hiteles tájékoztatáshoz való jogának érvényesülése. Hagyományos megközelítéssel élve mondhatnánk, hogy az államnak e tekintetben a szólásszabadság és a sajtószabadság biztosításán és háborítatlanul hagyásán túl nincs tennivalója. Az is igaz, hogy napjainkban az állampolgárok tájékozódásához médiumok és sajtótermékek, valamint technikai lehetőségek széles köre áll rendelkezésre. Három okból ugyanakkor az államnak aktív kötelezettsége is keletkezik az említett jog érvényesülésének védelmében. 

Egyrészt, a médiapiacon is jelen lehetnek monopol vagy oligopol helyzetben lévő szolgáltatók, amelyek visszaélhetnek a helyzetükkel a hiteles tájékoztatás rovására. 

Másrészt, a nagyszámú médiaszolgáltató, valamint az internet és a közösségi médiafelületek elterjedése miatt az állampolgárok számára számottevően nehezebbé vált a hiteltelen információk kiszűrése, a kapott tájékoztatás visszaellenőrzése. A nagymennyiségű hozzáférhető információ, a tények és vélemények összemosódása aránytalanul nagy terhet ró a hiteles tájékoztatást keresőkre. Korunk ebből táplálkozó jellemző jelenségei a dezinformációs hadjáratok, a tudatosan valótlan állításokra épített politikai lejárató kampányok és általában véve a „fake news”. 

Harmadrészt, a magyar médiapiac sajátossága, hogy kis mérete miatt bizonyos típusú médiaszolgáltatások (jellemzően a közéleti témájú hírszolgáltatás) az állam anyagi támogatása nélkül működésképtelenek lennének. Az államnak tehát közpénzzel kell támogatnia a demokratikus jogállam működéséhez szükséges hiteles tájékoztatás fennmaradását. Ebből viszont az következik, hogy az erre fordított közpénzt nem használhatja fel a cél elérését veszélyeztető vagy azzal ellentétes módon. Jogos igény, hogy a médiapiacon a kiegyensúlyozott és hiteles tájékoztatás szempontját figyelembe véve avatkozzon be gazdaságilag, továbbá, hogy ezen beavatkozás során részrehajlás nélkül, ne pártpolitikai érdekeket, hanem a közérdeket érvényesítse.

  1. Közpénzzel történő felelős gazdálkodás elvének érvényesítése

Az első pontban leírtak lefordíthatók a közpénzzel történő felelős gazdálkodás elvének érvényesítése szempontjából is. A közpénz felhasználásakor felelős módon, a közérdek szerint kell eljárni. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy az államtól elvárható, hogy az adófizetők pénzét a közpénzfelhasználás céljához köthető, objektív feltételek (pl. kiegyensúlyozottság, hitelesség) kialakításával  és figyelembevételével költse el. 

Törvényjavaslat részletei

Tényállások és súlyozás: Az ugyanazon tárgyban indított sajtó-helyreigazítási, jóhírnév megsértése miatti és rágalmazás miatti perek közül csak egy, mégpedig a büntetőpontozás szerinti legsúlyosabb vehető figyelembe. 

A törvényjavaslat három tényállást vesz figyelembe: jogerősen elvesztett sajtó-helyreigazítási per, jogerősen elvesztett jóhírnév megsértése miatt indított per, jogerősen elveszetett rágalmazási per. Közös ezekben, hogy tényállításokhoz és nem véleménynyilvánításokhoz kapcsolódnak. A sajtótörvény (2010. CIV. tv.) értelmében a sajtó-helyreigazítás joga valótlan tény állításához, híreszteléséhez vagy való tény hamis színben való feltüntetéséhez kapcsolódik. A jóhírnév megsértéséről a Ptk. (2013. évi V. tv.) szerint akkor beszélhetünk, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. A rágalmazás már büntetőjogi tényállás, amelyet a Btk. (2012. C. tv.) értelmében az valósít meg, aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. 

Úgy gondoljuk, hogy a más személyt sértő valótlan tényállítások esetében indokolt magasabb büntetőpontot alkalmazni, mivel ezek a valótlan állításon túl a személyiségi jog megsértésével is együtt járnak. A rágalmazás első olvasatra némiképp eltér a javaslat logikájától, mivel azt nem csak hamis tényállításokkal lehet megvalósítani. A Btk. ugyanakkor abban az esetben lehetőséget ad a valóság bizonyítására és ezáltal a büntetés elkerülésére, ha a tény állítását, híresztelését, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használatát a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta. Vagyis, a közérdek vagy bárki jogos érdeke által indokolt valós tényállításokat – feltéve, hogy sikeres a bizonyítás – nem érinti hátrányosan a javaslatunk. Igaz ugyan, hogy a nem közérdekű, becsületsértő tényállásokat is figyelembe kell vennünk, még ha igazak is, de ez vállalható kompromisszum annak érdekében, hogy a bűncselekményt megvalósító valótlan tényállásokat biztosan – méghozzá kétszeres büntetőponttal – szankcionálni tudja a javaslat. 

Felvethető még, hogy célszerű lenne figyelembe venni a javaslatban a per nélkül közzétett sajtó-helyreigazításokat is, akár kisebb súllyal. Praktikus okokból ezt mégsem tettük meg, mivel ezeket a helyreigazításokat a gyakorlatban nehéz lenne számon tartani, ez pedig szükségszerűen diszkriminatív jogalkalmazáshoz vezetne. 

A javaslat által érintett tényállások és a számításnál figyelembe vett súlyuk

jogerősen elvesztett sajtó-helyreigazítási per 1
jogerősen elvesztett jóhírnév megsértése miatt indított per 1,5
jogerősen elveszetett rágalmazási per 2

Büntetőpontok és azok elérését követően juttatható közpénz maximuma

Büntetőpontok Közpénz (bruttó, millió Ft)
min. 5 max. 400
min. 10 max. 200
min. 15 max. 100
min. 20 max. 50
min. 25 max. 25
min. 30 max. 15
min. 35 max. 10
min. 40 max. 5
min. 45 max. 2
min. 50 nem kaphat közpénzt

Időbeli határok alakulása: A közpénz maximuma a korlátozást eredményező marasztaló ítélet jogerőre emelkedésétől számított egy évre értendő, kivéve, ha a médiaszolgáltató vagy sajtótermék ennél korábban eléri a nagyobb korlátozást jelentő újabb határértéket. Ebben az esetben az innentől számított egy évre vonatkozik a maximum, és így tovább. 

Példa: X sajtótermék eléri az 5 büntetőpontot egy 2020. augusztus 3-án jogerőre emelkedett ítélettel, amelynek következtében 2021. augusztus 3-ig maximum 400 millió Ft összegben részesedhet közpénzből.

Ötven büntetőpont elérése esetén speciális szabály érvényesül. Ebben az esetben az ötvenedik büntetőpont megszerzését eredményező marasztaló ítélet jogerőre emelkedése után az érintett büntetőpontjai a felére csökkennek és ennek megfelelő mértékű közpénzhez juthat, ha két évig legfeljebb tíz újabb büntetőpontot szerez. Tíznél több új büntetőpontot esetén, az addig eltelt idő nem vehető számításba a korlátozás enyhítése tekintetében.

Mi történik egy év után? A korlátozás az egy év alatt juttatható forrás maximumát határozza meg, tehát, ha nem emelkednek újabb határértékig az érintett büntetőpontjai, akkor a következő egy évben is azonos maximumot kell alkalmazni ránézve. 

Példa: Ebben az esetben a példa szerinti X  számára a következő egy év alatt – 2022. augusztus 3-ig – is 400 millió Ft a közpénz maximuma. 

Érvényes szerződések helyzete: Mivel előfordulhat, hogy egy adott időpontban érvényesen megkötött (pl. kormányzati tájékoztatás közzétételére vonatkozó) szerződés teljesítése egy újabb határszám elérése miatt nem lenne lehetséges az új törvény keretei között, ezt is érdemes szabályozni. Pl. március 10-én a médiaszolgáltató 200 millió Ft értékű szerződést köt a kormányzattal, amelyre 14 büntetőpont mellett meg is volt a lehetősége. A 15. büntetőpont után azonban 100 millió Ft-ra korlátozódik az egy éven belül neki juttatható közpénz maximuma. Ebben az esetben az új korlátozás hatályba lépéséig teljesített szolgáltatás ellenértéke járna a médiaszolgáltatónak, az ellenérték további része pedig csak a korlátozás – vagyis 100 millió Ft – erejéig. A vitás helyzeteket elkerülendő pedig érdemes lenne a törvény hatálya alá eső közjogi szervek által médiaszolgáltatóval kötött szerződések kötelező elemévé tenni a következőt: „A szerződésben kikötött ellenérték kizárólag a törvény alapján a médiaszolgáltatóra nézve előírt összeghatárig teljesíthető. Az összeghatár változása előtt teljesített szolgáltatások ellenértéke változatlanul megilleti a médiaszolgáltatót.” 

Személyi hatály

A törvény személyi hatálya az egyik oldalon kiterjed minden közjogi szervezetre

I. Államigazgatás

  1. Kormányzati igazgatási szervek
  • Központi kormányzati igazgatási szervek

       a) a Kormány

       b) a Miniszterelnöki Kormányiroda

       c) a minisztériumok

       d) a kormányzati főhivatalok

e) a központi hivatalok

  • Területi kormányzati igazgatási szervek (fővárosi és megyei kormányhivatalok)
  1. Önálló szabályozó szervek
  2. Autonóm államigazgatási szervek
  3. Rendvédelmi szervek
  4. Állami tulajdonú gazdasági társaságok  

II. Önkormányzati igazgatás

  1. Települési önkormányzatok
  2. Megyei önkormányzatok
  3. Önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok

III. Egyéb közhatalmi szervek 

  1. Országgyűlés és alárendelt szervei
  2. Köztársasági Elnök Hivatala
  3. Alkotmánybíróság
  4. Bíróságok
  5. Ügyészségek
  6. Egyéb

IV. Nem közhatalmi közjogi szervezetek

  1. Köztestületek
  2. Közalapítványok

Másik oldalon a törvény hatálya kiterjed minden – a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény szerinti – médiaszolgáltatóra és sajtótermékre.

Mi minősül közpénz juttatásának? A törvény általánosságban a közpénz felhasználására vonatkozik. Tehát lefedi a hirdetési szerződéseket, pályázati forrásokat, adásvételeket, vagyis bármilyen ügyletet, amely révén egy médiaszolgáltató vagy sajtótermék közpénzhez juthat. 

Megelőző forrásjuttatás kockázata: Célszerű egyidejűleg korlátozni az egy évben egy médium részére juttatható közpénz maximumát is meghatározni, hogy megakadályozzuk a rosszhiszemű előzetes forrásjuttatást. Egy, a javaslatban szereplő első összeghatárnál magasabb összeg meghatározásával megelőzhető, hogy a későbbi jogsértő cselekményeket megelőzően nagyobb forrást juttassanak az adott esetben kifejezetten álhírek terjesztésére létrehozott médium részére.  

Többségi tulajdonos helyzete: Mivel fennáll a kockázata, hogy a korlátozás megkerülése érdekében a közjogi szervezetek az érintett médiaszolgáltató vagy sajtótermék helyett annak többségi tulajdonosával szerződnek – ezáltal közvetetten biztosítva a kiesett forrást – célszerű a korlátozás kiterjesztése utóbbiakra is. Ez azt jelentené, hogy az adott időszakra vonatkozó közpénz maximuma az érintettre és többségi tulajdonosára együttesen vonatkozna. Vagyis az érintett és többségi tulajdonosa részére juttatott közpénz összege együttesen nem haladhatja meg a javaslat szerinti maximumot. Természetesen minden pénzmozgás korlátozására nincs lehetősége a jogalkotónak. Az újabb szereplők közbeiktatásával az érintetteknek juttatott forrásokat nem lehet visszatartani, ezzel a kitétellel ugyanakkor még nehezebbé tehetjük a törvény megkerülését. 

Büntetőpontok kötelező feltüntetése: A javaslat részeként kötelezővé tennénk a médiumok számára, hogy büntetőpontjaik aktuális állását a felhasználók számára láthatóvá tegyék, mintegy a fogyasztóvédelem sajátos eszközeként a nyilvánosságban. Ez a szabály azt a célt szolgálná, hogy az olvasók, illetve nézők az adott médium megbízhatóságáról gyorsan és egyszerűen információhoz juthassanak és adott esetben könnyebben elkerüljék az álhíreket terjesztő felületeket. 

Közmédia: A javaslat sajnos nem tud fellépni a közmédiában tapasztalható visszaélésekkel, álhírekkel szemben. A közmédiának ugyanis épp az lenne a feladata, hogy az adófizetők pénzéből működve nyújtson hiteles tájékoztatást. Ebben az esetben nem a közpénz elvonása, hanem a közpénz megfelelő felhasználásának biztosítása lenne célravezető. Ez olyan törvényi szabályozás megalkotásával lenne lehetséges, amely a biztosítja a közmédia intézményi függetlenségét a mindenkori kormánnyal és bármely politikai erővel szemben.

Független felügyeleti ügynökség: A javaslat részét képezheti egy olyan ügynökség felállítása, amely

  • nyilvántartja a javaslat szerinti pontozást
  • tájékoztatást ad a törvény alkalmazásáról
  • jogsegély-szolgáltatást nyújt az állampolgárok számára sajtó-helyreigazítási és médiával kapcsolatos személyiségi jogi perekben (nem kiváltva természetesen az ügyvédi szolgáltatásokat)
  • beszámol a nyilvánosság számára az egyes médiumok helyzetének alakulásáról (pl. x médium elérte a következő korlátozási szintet, y médium érte el a legrosszabb/legjobb hitelességi eredményt az adott évben) 
  • tájékoztatást ad az állampolgárok számára a tudatos médiafogyasztás és a fake news jelenségével szembeni fellépés témakörében (ehhez kapcsolódó tájékoztató kampányokat folytat, online oktatást végez)
  • kereshető adatbázist állít fel az összes bejelentett vagy ismertté vált hazai közzétett sajtó-helyreigazításból

Az ügynökség vezetése: Az intézmény vezetése tekintetében a teljes függetlenséget, semlegességet és szakmaiságot kell célul kitűzni. A szabályozás szerint az ügynökség vezetésére a köztársasági elnök a valamennyi országgyűlési képviselő csoport által együttesen támogatott jelöltet nevezi ki. Jelölt lehet bármely jogász végzettségű magyar állampolgár, aki korábban egyetlen pártnak sem volt tagja, illetve nem volt korábban államtitkár vagy a kormány tagja. Az ügynökség vezetőjét három évre nevezik ki és nem választható újra. Felmentésére valamennyi országgyűlési képviselő csoport együttesen tehet javaslatot a köztársasági elnöknek.

Sajtó-helyreigazítás szabályainak általános szigorítása: A javaslatnak részét képezheti a sajtó-helyreigazítás szabályainak részletesebb és szigorúbb meghatározása. Pl. igazodva a kiinduló javaslat logikájához, az adott médium által közzétett sajtó-helyreigazítások számának növekedésével arányosan szigorodjanak a közzététel szabályai (mekkora felületen, milyen szöveggel kísérve, milyen rendszerességgel, stb.).

Társadalmi vita részeként beérkezett javaslat

Névtelen írásokkal szembeni fellépés: A törvényjavaslattal kapcsolatos társadalmi vita egyik első észrevétele a névtelen írásokkal szembeni fellépésre vonatkozik. Az álhírek, politikai lejárató cikkek sok esetben névtelenül, az írásért felelősséget vállaló szerző feltüntetése nélkül jelennek meg. A névtelenség lehetősége védelmet ad az álhírek terjesztői számára, akik ilyen módon a személyes felelősségre vonás veszélye nélkül publikálhatnak. Amennyiben kötelezővé tennénk a szerző feltüntetését vagy ennek hiányában a szerkesztő, főszerkesztő nevének szerepeltetését (szerkesztőségi cikk esetében) az elrettentő hatást gyakorolhatna az álhírek létrehozásában, terjesztésében résztvevők egy része számára.