Forradalom, Pandémia, Szabadságharc

Nem szeretem, mikor ’56 kapcsán összemossuk a jelent a múlttal, mert úgy vélem nem helyénvaló egymástól különböző korszakokat hasonlítani. Így a következő sorok nem történelmi, hanem sokkal inkább ideológiai, vagy eszmei összehasonlítás. 

Kinézek az ablakon reggel és látom, hogy kellemes az idő. Gyönyörű az őszi táj, a családok nyugodtan fagyiznak, sétálnak és együtt vannak. Hasonlót sokszor láttam már a nyár alatt, nem nagy figyelemre méltó jelenség, hogy együtt töltik az emberek a szabadidejüket, de mégis emlékeztetett másra is. Egyrészt, mindenki oda mehetett ahová akart és együtt lehetett azzal, aki igazán fontos számára. Folytathatnám azzal, hogy ma már mindenki szabad és megtehet bármit, de ez sajnos nem igaz.  Sokan a határon túl rekedtek, mert nem tudtak hazajönni a vírus miatt. Ez az október 23-a nem szokványos október 23-a volt. Most is a szabadságot ünnepeltük, volt tüntetés, megemlékezés, történelmi filmek, de valahogy mégis más. Írhatnék arról, hogy mekkora érték a szabadság, de azt már elmondták előttem sokan mások. Írhatnék arról is, hogy milyen nehéz most a pandémia alatt csinálni bármit, akár egy ünnepséget szervezni, de nem teszem, mert már ezzel is foglalkoztak sokan az elmúlt időszakban. Én inkább arról írok, ami most mindenkit érint. A hiányról. 

Valami hiányzott  ’56-ban, mikor az egyetemisták és a munkásság kiment az utcákra. Hiányolták a szabadságot, a jólétet, amit az elvtársak megígértek nekik 1945-ben. Hiányolták Nagy Imrét, hiányolták az elhunyt szeretteiket, a bebörtönzötteket és azokat, akik Nyugatra szöktek. Nem jelentek meg az amerikaiak és ezzel november 4-én szertefoszlottak a társadalom zömének az álmai. 

Ugyanúgy a hiányérzet volt az ami uralkodott 1989-ben. Hiányoztak a nagy változások, az elszámoltatás, az ígért  gazdasági fellendülés. Mi maradt végül? Taxisblokád, bezárt üzemek, meggazdagodott nagyurak, elrejtőzött ávósok és III/III-asok, valamint tartalom nélküli ígéretek.

Elérkezünk 2020-hoz, amikor ismét hiányérzettel küzdünk. Valakik a demokráciát hiányolják, mikor meglátják az SZFE-s hallgatókat, valakik a rendet. Sokan pedig hiányolják a szeretteiket, akik nem tudnak hazajönni anyagi okok vagy a karanténkötelezettség miatt. 

Egy biztos: ma sem vagyunk teljesen szabadok. Álmodni pedig  csak szabadon lehet igazán. 

1956-ban elvették az álmokat, ’89 után sokak álmai szertefoszlottak, most pedig nem tudom vannak-e még álmaink. 

Nem tudom eldönteni, hogy azok, akik máshogy tervezték a 2020-as évüket akár egy üzlettel, akár egy esküvővel, egy utazással, azok vajon még álmodnak-e. Akik ma kimentek tüntetni hisznek-e még változásban? Nem tudom, hogy ma vannak-e még álmok és hallgatnak rólunk vagy már egyáltalán nincsenek. Nem tudhatom.  Lehet túlságosan borúlátó vagyok, de azt tudom, hogy mindenki bizonytalanságban él. 1956-ban is bizonytalanság volt. Nem tudhatták azok, akik elindultak a határ felé, hogy vajon megállítják-e őket. Akik hittek is Nagy Imrében, azok sem nem tudhatták, hogy ez az egész vajon jó véget fog érni. Az akkori végzős osztályok nem tudták, hogy milyen országban fognak leérettségizni. Nem lehetett tudni, mikor fog jönni a megtorlás. Most is labilis a világunk. Nem tudjuk lesz-e vakcina, lesznek-e még növekvő halálozási ráták, vagy megtelt kórházak. Nem tudjuk mehetünk-e még külföldre, hogy lesz-e még munkánk. Azt tudom, hogy amikor ’56-ban elvették a magyarok álmait előbb-utóbb megráztuk magunkat és újrakezdtük, ahogy 1989-ben is újra tudtuk kezdeni. 

Azonban most, mikor több a bizonytalan, mint a bizonyos, nem tudom kik azok, akik még álmodnak. A forradalom után,- ha egy ideig el is tűntek- de egy idő után visszatértek az álmok és vele a szabadság víziója is. A rendszerváltozás után visszatértek az álmok és elindultak a sikeresebb vagy sikertelenebb történetek. Most 2020-ban is volt gyász. Lesz is még. Azonban lesz tavasz is, és vele az álmodozás is visszatérhet a hétköznapjainkba.

Keresztes Bence

A Vitassuk meg! menüpontban a Második Reformkor Alapítvány tagjainak vitaindító írásait közöljük. Az itt megjelent írások, vélemények nem tükrözik a szervezet álláspontját.

Posted in Vitassuk meg! and tagged , , , .

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük