#7 Egyenlő esélyek, erősebb nemzet

Javaslatok egy esélyteremtő közoktatás kialakítására

Meggyőződésünk, hogy Magyarország felemelkedésének záloga, ha versenyképességét saját polgáraira alapozza, erőforrásait elsősorban az emberekbe fekteti. Ennek legfontosabb megnyilvánulása egy erős és esélyteremtő oktatási rendszer létrehozása és fenntartása. Kulcskérdés, hogy a közoktatás minden magyar diák számára megadja a társadalmi felemelkedés lehetőségét, vagyis egyenlő esélyeket biztosítson. Ahogy Széchenyi István fogalmazott, „egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.”

A magyar közoktatás legsúlyosabb problémája, hogy nem teremt egyenlő esélyeket az eltérő társadalmi helyzetű gyermekek számára. Nem csökkenti, hanem fenntartja, sőt újratermeli a meglévő egyenlőtlenségeket.

A három évente elvégzett PISA felmérések elemzéséből kiderül, hogy a magyar közoktatást a fejlett országok körében lesújtóan nagy egyenlőtlenség jellemzi. A tanulók teljesítménye és családi helyzete közötti kapcsolat nemzetközi szinten is kiemelkedően erős. Egyszerűbben fogalmazva a mai Magyarországon „az leszel, ahova születsz”. Félreértés ne legyen, természetes, hogy a jobb családi hátterű tanulók jobb teljesítményre képesek. A kérdés az, hogy ez az összefüggés milyen mértékű. Magyarországon riasztóan nagy. 2015-ben Perut és Bulgáriát megelőzve „világelsők” lettünk az esélyegyenlőtlenség tekintetében: minden mért területen nálunk határozta meg leginkább a gazdasági, társadalmi, kulturális háttér a diákok teljesítményét. A helyzet a következő mérés alkalmával, 2018-ban sem javult számottevően.

Az elmúlt 20 év csaknem változatlan képet mutat: a kezdetek óta alig találunk olyan országot a PISA felmérés résztvevői között, ahol a családi háttér a nálunk tapasztaltnál meghatározóbb lenne. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden évben tehetségek ezreit vesztegetjük el.

Az esélyegyenlőség hiánya morális és jogi szempontból is elfogadhatatlan, hiszen az egyenlő esélyek minden gyermeket megilletnek. De nem kell az emberi jogok bajnokának vagy szociálisan érzékenynek lenni ahhoz, hogy belássuk, a helyzet az egész társadalomra, mindannyiunkra kiható káros következményekkel is jár. Minden elvesztegetett tehetség veszteség a társadalom, veszteség a magyar nemzet számára is. A kedvezőtlen társadalmi helyzete miatt rosszul teljesítő diák nagyobb eséllyel szorul ki a munkaerőpiacról vagy végez kevesebb hozzáadott értékkel járó munkát, nagyobb eséllyel szorul rá a szociális és egészségügyi kiadásokra, kisebb részt tud vállalni a közteherviselésből. Az esélyegyenlőtlenség visszafogja a gazdaságot, csökkenti az elosztható javak egészét, végső soron minden magyar ember kilátásait jelentősen rontja.

A Második Reformkor Alapítvány ezért társadalmi vitaindító javaslatcsomagot állított össze a közoktatás esélyteremtő képességének kialakítása érdekében. Nem átfogó és általános közoktatás-fejlesztési programot terjesztünk elő, hanem kifejezetten az esélyteremtés szempontjából előremutatónak gondolt ötleteket fogalmazunk meg, azzal a céllal, hogy felhívjuk a figyelmet egy társadalmi mobilitást segítő, méltányos közoktatás kialakításának fontosságára. Nem oktatási szakértők által készített programról, hanem közpolitikai problémafelvetésről van szó, amely reményeink szerint hozzájárulhat a megfelelő irányba tartó közös gondolkodáshoz.

1. Kilencosztályos iskola

Kiindulópont: A magyar iskolarendszert jellemző esélyegyenlőtlenség meghatározó oka a korai iskolatípus-választás, más néven a korai szelekció. A kutatások azt mutatják, hogy szoros összefüggés van az iskolatípus-választás első lehetséges időpontja és az oktatási rendszer esélyteremtő képessége között. Minél korábbi életkorban kerülhetnek a diákok középfokú oktatási intézményekbe, annál erőteljesebben érvényesül a szelekció.

Az OECD országok esetében az iskolatípus-választás legkorábbi időpontja átlagosan 14 éves kor. Magyarországon viszont a nyolcosztályos gimnáziumok jelenléte miatt a szelekcióra már 10 éves korban – hatosztályos gimnáziumok esetében 12 éves korban – sor kerülhet. A jobb szociális, gazdasági és kulturális hátterű tanulók jobban teljesítenek ezeken a felvételiken, mint akár azonos képességű, de rosszabb családi hátterű társaik és viszonylag korai életszakaszban elkülönülnek tőlük. Egymástól elválasztva ezután a különbségek felerősödnek: az általános iskolában maradók teljesítménye tovább romlik, a gimnáziumokba felvettek teljesítménye pedig tovább javul. Ugyanez megismétlődik 14 éves korban, amikor a gimnáziumi és egyéb középfokú képzések között választhatnak a diákok. Azonos képességű diákok között a jobb családi háttérrel rendelkezők jobb eséllyel jutnak be a szakközépiskolai és főleg a szakiskolai képzésnél színvonalasabb gimnáziumi képzésbe. Ezt követően szintén növekszik a teljesítménykülönbség az eltérő iskolatípusban tanulók között. (Megjegyzés: 2020-ban új iskolatípusok léptek be a közoktatás rendszerébe, a szakgimnáziumok helyébe a technikum, a szakközépiskolák helyébe a szakképző iskola.)

2015-ös – “Az oktatási elkülönítés káros” című – tanulmányában a Budapest Intézet ehhez kapcsolódóan megjegyzi, a jobban teljesítő tanulókat kiválasztó képzések nagyobb vonzást gyakorolnak a legjobb pedagógusokra és az idejáró tanulók szülei is nagyobb érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek az oktatási minőség javításának kieszközlésére. Szintén említést érdemel, hogy Magyarország az OECD átlaga alatt teljesít az ún. reziliens tanulók aránya tekintetében is. Ők azok a diákok, akik a családi hátterük alapján várhatónál jobban teljesítenek.

Jól látható, hogy a magyar iskolarendszer inkább felerősíti az otthonról hozott hátrányokból, illetve előnyökből fakadó különbségeket. A jó képességű, de szociális helyzete miatt gyengébben teljesítőket képtelen felemelni, sőt olyan környezetbe szelektálja őket, amely tovább rontja a helyzetüket. Nem véletlenül tett javaslatot 2015-ben a Világbank is Magyarország számára, hogy az első iskolatípus-választást helyezze későbbi életkorra.

Lengyelország példája világosan mutatja, hogy egy ilyen lépes nem jár együtt teljesítményromlással. A lengyelek 1999-ben – egy átfogó reform keretében – 15 éves korra tolták az iskolatípus-választás időpontját, amely aztán a lengyel diákok átlagteljesítményének növelése mellett volt képes nagyobb esélyegyenlőséget biztosítani.

Javaslat: Az 1999-es lengyel oktatási reform sajátosságait is figyelembe véve vezessük be a kilencosztályos általános iskolai képzést egy alapozó első évfolyam kialakításával, a lexikális ismeretek lényeges csökkentése és a kompetenciafejlesztő képzés arányának növelése mellett a tananyagban. A lépésre kellő idejű felkészülést követően, felmenő rendszerben kell hogy sor kerüljön. (Megjegyzés: A Lengyelországban 1999-2000-ben végrehajtott reform nyomán ugyan hatosztályos általános iskola és azt követő „alsó középiskola”/gimnázium jött létre, de a diákok kilenc éven át tanultak egységes tanterv szerint és eltérő iskolatípusok között csak ezután nyílt meg a választás lehetősége. Az akkori lengyel iskolaszerkezet tehát az eltérő iskolatípusok szerinti korai szelekció kiküszöbölése kapcsán érdemel figyelmet, hangsúlyozva, hogy valódi eredményeket az iskolaszerkezet önmagában nem, csak az oktatás tartalmának javaslatunkban is említett változtatásai hozhatnak. A 2016-os újabb lengyel oktatási szerkezetváltás a fenti szerkezetet visszarendezte, de ez önmagában még nem jelentette az integratív jelleg felszámolását.)

Javaslatunk szerint a kilenc évfolyam három részre tagolódna. Az első három év alapvető célja az alapkompetenciák eddigieknél lassabb és alaposabb elsajátítása, ezzel párhuzamosan pedig a családi háttérből fakadó különbségek mérséklése lenne. A második három év a klasszikus általános iskolai képzésnek lenne megfeleltethető, itt is ügyelve arra, hogy a tárgyi tudáshoz képest a képességfejlesztés kapjon nagyobb szerepet. Az utolsó három év egyfajta “kisgimnáziumot”, középiskolai típusú oktatást jelentene a gimnáziumi oktatásban jelenleg is meglévő szaktárgyakkal. (Természetesen itt is érvényesülnie kellene az ésszerű tananyagcsökkentés elvének, hangsúlyosabban megjelenítve a kooperativitást, kreativitást erősítő módszereket.) Felvételire egységesen csak a kilencedik évfolyam elvégzését követően kerülne sor, egy addigi tanulmányokhoz igazodó központi felvételi keretében. Az ezt követő gimnáziumi, szakközépiskolai és szakiskolai képzés egységesen három éves lenne (azzal, hogy a nyelvi előkészítő évfolyam lehetősége továbbra is adott lenne a kéttannyelvű gimnáziumok számára).

A fent vázolt rendszer kettős pozitív eredménnyel járna: az iskolatípus-választás eltolásával felszámolná a korai szelekció negatív hatásait, az alapkompetenciák elsajátítására rendelkezésre álló idő növelésével pedig nagyobb teret adna a felzárkóztatásnak. Fontos kiemelni, hogy a reform a teljes közoktatásra nézve minőségjavulással járna.

2. Leszakadó térségekben oktató pedagógusok lakhatásának támogatása

Kiindulópont: A fejlettebb térségek és jobb családi hátterű diákokat oktató iskolák érthető módon nagyobb vonzást gyakorolnak a pedagógusokra. A hátrányos helyzetű térségek és iskolák emiatt további hátrányt szenvednek. A nehezebb körülmények között, alacsonyabb presztízsű intézményekben végzett munka további elismerésre szorul, annak érdekében, hogy a pedagógusokat arra ösztönözze, hogy tudásukat a leginkább rászorulók körében kamatoztassák. Az állam jelenleg az illetményalap 10-30 százalékában meghatározott bérpótlékkal ismeri el a nehéz körülmények között végzett oktatást. Ez üdvözlendő tény, ugyanakkor további lépésekre lenne szükség.

Javaslat: Javasoljuk, hogy az állam indítson programot a hátrányos helyzetű településeken oktató pedagógusok lakhatásának támogatására. A javaslat szempontjából hátrányos helyzetűnek tekintenénk a 105/2015. (IV. 23.) Korm. rendelet szerinti kedvezményezett településeket, amelyeket egy társadalmi, munkaerő piaci és egyéb szempontokat figyelembe vevő komplex mutató alapján sorolnak be. Javaslatunk alapján minden olyan pedagógus, aki kedvezményezett településen oktat, jogosult lenne a mindenkori garantált bérminimum tíz százalékával megegyező havi lakhatási támogatásra (a 2020-as bérminimum alapján 21.060 Ft). Fontos feltétele lenne a támogatásnak, hogy a pedagógus az adott településen ne rendelkezzen saját tulajdonú lakóingatlannal, de legyen érvényes bérleti szerződése, amelynek bérleti díja eléri vagy meghaladja a támogatás összegét. A támogatás időtartama 60 hónap, de legfeljebb a kedvezményezett településen – vagy településeken – végzett pedagógusi munka időtartama lenne. A támogatás összege a pedagógus választása szerint egy lakáscélú megtakarítást szolgáló egyéni számlára kerülhetne és felhasználható lenne lakóingatlan vásárlására azon a kedvezményezett településen, ahol a felhasználás időpontjában a pedagógus oktat. Így azok a pedagógusok is részesülhetnének a támogatásból, akik akár végleg letelepülnének az adott településen és így inkább saját tulajdonú lakóingatlanban gondolkodnának.

Javasoljuk emellett, hogy az állam tíz éven belül gondoskodjon minden olyan kedvezményezett településen, ahol közoktatás zajlik minden ezer lakos után egy, az ezer lakos alatti településeken pedig legalább egy önkormányzati tulajdonú lakás rendelkezésre állásáról. Ezeket a lakásokat szolgálati lakásként az önkormányzat pályázati úton bocsássa rendelkezésre a településen oktató, de a településen saját tulajdonú ingatlannal nem rendelkező pedagógusok számára ingyenes bérleti szerződéssel. Az ingyenes bérlet időtartama 60 hónap, de legfeljebb a kedvezményezett településen végzett pedagógusi munka időtartama lenne. A lakóingatlan rezsiköltségei a pedagógust terhelnék. Az állam által épített vagy vásárolt lakóingatlanok a kedvezményezett önkormányzatok tulajdonába kerülnének. Az önkormányzat nem értékesíthetné az ingatlanokat, de a tulajdonjogot saját döntése alapján visszaruházhatná az államra. Ha a kedvezményezett önkormányzat erre a célra fenntartott lakóingatlanját szolgálati lakásként nem vennék igénybe, az szociális lakásként vagy az önkormányzat által meghatározott közösségi célra lenne felhasználható.

3. Tanoda program

Kiindulópont: Civilszervezetek és elkötelezett szakemberek áldozatos munkájának köszönhetően több sikeres kezdeményezés is kinőtte magát Magyarországon, amely hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatását, kilátásainak javítását tűzte ki célul és valósítja meg. Ezek a kezdeményezések ugyanakkor csak szórványosan vannak jelen az országban, anyagi helyzetüket pedig általában szűkösség és bizonytalanság jellemzi. A magyar állam csak nagyon korlátozott mértékben és nem kiszámítható módon támogatja a tanodákat pedig működésük kulcsfontosságú lenne az esélyteremtő oktatás létrehozásához. A tanodák számára jelenleg elérhető állami pályázatok csak nagyon rövid időre (egy-egy évre) szólnak és intézményekre lebontva szerény összegűek (kb. 10-13 millió Ft). Ez akadályozza a hosszú távú tervezést, kiszámítható működést.  

Javaslat: Indítsunk hosszú távú támogatásokat biztosító állami pályázati programot, amelynek keretében meglévő és új tanodaprogramok, kiszámítható és pártatlan rendszer szerint kaphatnak állami támogatást. A cél az, hogy a jelenleg működő programok megerősítésével és új, innovatív projektek elindításának ösztönzésével alakuljon ki egy minden rászoruló számára elérhető tanodahálózat. Fontos, hogy a pályázati rendszer csak rugalmas keretfeltételeket határozzon meg, hogy a kezdeményezések autonóm módon működhessenek. Ezek a következők lehetnének: a tanoda iskolán kívüli képzést kínáljon, az abban való részvétel önkéntes legyen, hátrányos helyzetű diákok kompetenciafejlesztésére helyezze a hangsúlyt, minden tanuló esetén egyénre szabott, a személyes és szociális készségekre is kiterjedő fejlesztést nyújtson.

A kiválasztott projekteket az állam egy hosszú távú (az egyes oktatási programokhoz igazodó, többéves) együttműködési megállapodás alapján támogatná, vagyis nem egyszeri “tőkeinjekcióról” lenne szó. Nem állami gyámságra, hanem felelősségteljesebb állami szerepvállalásra van szükség. A pályázati rendszer előnye, hogy egészséges versenyt hozhat létre az új projektötletek között.

4. Nyelvtanulási keret a rászoruló diákok számára az idegennyelv-oktatás általános fejlesztése mellett

Kiindulási pont: A magyar emberek, benne a magyar diákok idegennyelv-tudása lesújtó képet mutat. Az Eurostat 2016-os felmérése alapján az EU tagállamok között hazánk hátulról a harmadik helyet érte el a 25-64 éves korosztály körében. Csak az Egyesült Királyságban és Romániában beszélnek kevesebben legalább egy idegennyelvet. (Az Egyesült Királyság esetében ez az angol nyelv globális dominanciájával áll összefüggésben, ami leértékeli az idegennyelv-tudás munkaerőpiaci értékét az angol anyanyelvűek számára.) Magyarországon a lakosság 57.6 százaléka semmilyen idegennyelvet nem beszél, miközben az EU átlaga 35.3 százalék. A visegrádi országok esetében is sokkal jobb mutatókat találunk: Lengyelország 32.9 százalék, Csehország 21 százalék, Szlovákia 11.8 százalék. További beszédes mutató, szintén az Eurostat mérése alapján, hogy Magyarország a legalacsonyabb értékkel rendelkezik a legalább két idegennyelven tanuló középiskolások aránya tekintetében. Az EU átlag itt 59.2 százalék, Magyarország eredménye ezzel szemben 6.2 százalék.

Számos színvonalas képzés és nagyszerű tanár mellett sajnos széles rétegek számára nem áll rendelkezésre megfelelő minőségű idegennyelv-oktatás a közoktatás keretei között. Ezt a hiányosságot a diákok egy része magán nyelvórák segítségével képes áthidalni. A rosszabb anyagi helyzetben lévő családok gyermekei viszont éppen ezért hátrányt szenvednek, hiszen nem engedhetik meg maguknak ezt a megoldást.

Javaslat: Átfogó reformra van szükség az idegennyelv-oktatás minőségének javítására, a minőségbeli eltérések kiegyenlítésére, az átmeneti időszakban pedig kompenzálni kell a rosszabb családi hátterű tanulókat érő hátrányokat.

Az átmeneti időszakra vezessünk be magán nyelvórák igénybevételére felhasználható pénzkeretet a szociálisan rászoruló  7-12. évfolyamos diákok számára. Az állam megtérítené a nyelvtanár számára a jogosult diáknak nyújtott nyelvórák díját. A jogosultak szabad választásuk szerint havi legfeljebb 32 ezer Ft értékben vehetnének igénybe nyelvórákat 12 hónapon keresztül, legfeljebb két különböző nyelvre, az adott nyelvből legfeljebb a felsőfokú nyelvvizsga megszerzéséig. A bevezetéskori 7-12. évfolyamos  6 évfolyam mellett a bevezető év után további 4 évig minden belépő évfolyam részesülne a juttatásból. Összesen 10 évfolyam juttatásai – azzal számolva, hogy kb. minden 5. diák lesz jogosult a keretre – évente átlagosan 7.3 Mrd Ft-os kiadást jelentenének a költségvetésnek. Az órák igénybevétele és az órák biztosítása sem lenne kötelező, a diák és az oktató döntésétől függene. A részvételre jogosult oktatók alapvetően a diplomás nyelvtanárok lehetnének, ennek a körnek az esetleges bővítéséről ugyanakkor szakmai vita lehet indokolt. Ugyancsak kidolgozásra szorulna az a feltételrendszer, amely szociális szempontok figyelembevételével meghatározná a jogosult diákok körét.

Az átfogóbb reformról:

Kiindulópont: Jelenleg a középiskolákban a nyelvi órák osztályonként, néha csoportbontásban kerülnek megtartásra. Az EMMI álláspontja szerint a nyelvi csoportokban átlagosan 8-10 fő vesz részt, a tapasztalat szerint azonban ez a szám elérheti akár a 21 főt is csoportonként. Az ilyen nagy létszámú csoportok, amelyekben a diákok tudásszintje hatalmas különbségekkel eltérhet, egyáltalán nem hatékonyak. A tanároknak ilyenkor nehéz dolguk van, hiszen a különböző szinten álló diákoknak különböző feladatok szükségesek ahhoz, hogy a nyelvi órák hatékonyak lehessenek.

Javaslat: Aközépiskolábana nyelvi órák ne osztályonként, évfolyamonként legyenek megtartva, hanem nyelvi szintenként. A középiskolába bekerülők írjanak nyelvi szintfelmérőt (ez a vizsga tartalmazhat írásbeli és szóbeli vizsgát egyaránt), amely meghatározza azt, hogy az általános iskolából érkező diák milyen szinten áll az adott idegen nyelvből. A kapott eredmény alapján kerülnének be a diákok a saját szintjüknek megfelelő nyelvi csoportba. Ezek a vizsgák félévente/évente megtartásra kerülnének, hogy akik jobban teljesítenek azoknak lehetőségük lenne jobb nyelvi csoportba kerülni, akiknek pedig nehezebben megy a tanulás, tovább maradhatnának a meglévő csoportjukban. Ennek eredménye az lenne, hogy akár különböző korcsoportú diákok vennének részt az órákon, viszont a nyelvi szintjük nem térne el drasztikusan egymástól. A tanároknak így könnyebb lenne a diákokat segíteni és a diákok is saját szintjükhöz mérten tudnának fejlődni.

Javasoljuk továbbá hogy minden iskolában legyen legalább egy olyan nyelvi labor, amely nyelvi érettségik megfelelő környezetben történő lebonyolítását biztosítaná, valamint a teljes tanévben hozzájárulna a magas színvonalú nyelvoktatáshoz. Az egyenlő tárgyi feltételek nélkülözhetetlenek az egyenlő esélyek biztosításához.

5. Iskolakönyvtár program

Kiindulópont: Az esélyegyenlőtlenség mögött a diákok szélsőségesen eltérő családi háttere áll. A hátrányos helyzetű diákok számára az esetek többségében nem áll rendelkezésre a megfelelő felkészüléshez, tájékozódáshoz, fejlődéshez szükséges otthoni környezet, ez pedig további lemaradásukhoz vezet.

Javaslat: Minden magyar iskolában jöjjön létre megfelelően felszerelt iskolakönyvtár, saját költségvetési kerettel, gazdag könyvkínálattal és gépparkkal, gyors internethozzáféréssel. Az így létrejövő helyiségek elsősorban azt a célt szolgálnák, hogy a hátrányos helyzetű diákok számára pótolják az otthonukban nem biztosított megfelelő tanulási környezetet. Ebből következően a könyvtárak a tanítás utáni időben és hétvégén jutnának a legfontosabb szerephez. A könyvtárprogram és a tanodaprogram közötti lehetséges átfedések megvitatása szakmai párbeszéd keretében javasolt.

6. Oktatáskutató Központ létrehozása

Kiindulási pont: Jelenleg nem létezik Magyarországon önálló oktatáskutató intézmény, az oktatáskutatás szervezeti, anyagi lehetőségei a kívánatostól messze elmaradnak. (Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) 2019. január 1-jével beépült az Oktatási Hivatalba.) Mindez azért elkeserítő, mert a színvonalas és esélyteremtő közoktatás egyik feltétele az oktatás területén végbemenő jelenségek hatékony megfigyelése és feldolgozása. Enélkül nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű és minőségű információ a kormányzat számára az oktatáspolitikai döntések meghozatalához.

Javaslat: Jöjjön létre egy önálló Oktatáskutató Központ évente legalább 5 Mrd Ft-os költségvetéssel. A Központ feladata oktatási felmérések és kutatások tervezése, végrehajtása, elemzése és értékelése, nemzetközi felmérések és kutatások elemzése és értékelése, oktatáspolitikai javaslatok megfogalmazása, a bevezetett oktatási reformok hatásainak, hatékonyságának vizsgálata, nyomonkövetése lenne. Célunk, hogy visszaadjuk a hazai oktatáskutatás presztízsét és jelentőségét, támaszkodva a legkiválóbb magyar szakemberek tudására és tapasztalataira.

7. Szabad tankönyvválasztás

Kiindulási pont: A szabad tankönyvválasztás nagyobb teret enged a pedagógusok számára, hogy az egyes diákok, illetve osztályok speciális igényeinek megfelelő oktatást folytassanak. A speciális fejlesztési igényeket, adekvát módszertant a pedagógus képes leginkább felismerni, hiszen ő foglalkozik személyesen a diákkal, ismeri őt közelebbről. Az eltérő igényekhez való rugalmas alkalmazkodás lehetősége alapvető feltétele az esélyteremtő oktatásnak. Magyarországon 2013 óta zajlik a tankönyvkiadás és tankönyvválasztás központosítása. Mivel a korábbi tankönyvengedélyek öt évre szóltak, a magánkiadók közismereti könyvei egy ideig a válaszható könyvek között szerepeltek. Az engedélyek mára azonban lejártak, megújításuk jogi lehetőségét a Kormány felszámolta. A köznevelési törvény alapján közismereti tárgyak esetében a tankönyvvé nyilvánítást az állami tankönyvfejlesztésért felelős szerv kérelmezheti, magánkiadónak erre csak az oktatásért felelős miniszter felhívására van lehetősége. Mindez azt eredményezte, hogy a 2020/2021-es tanévre a nyelvtankönyvek, a nemzetiségi tankönyvek, a szakképzés és az SNI-s tanulók számára készült tankönyvek kivételével a magántankönyvek szinte teljesen kiszorultak a választékból. A tanároknak így jobb belátásuk ellenére sincs lehetőségük általuk színvonalasabbnak vagy egyszerűen az adott diák vagy osztály szempontjából megfelelőnek tartott könyvekből tanítani. Az új alaptantervhez készült állami tankönyvek minőségével, ideológiai elfogultságával kapcsolatban emellett számos szakmai kritika fogalmazódott meg. Szabad tankönyvválasztás hiányában, verseny nélkül nincs lehetőség rá, hogy ezekre a felvetésekre maguk a pedagógusok adják meg a választ szabad döntésük nyomán.

Javaslat: Tegyük szabaddá az iskolák számára a tankönyvválasztást. Jöjjön létre egy pedagógusokból álló szakmai testület, amely pályázati rendszerben dönt a magánkiadók által benyújtott tankönyvek, illetve tankönyvcsomagok engedélyezéséről. A pedagógus testület tagjait fele-fele arányban jelölné az oktatásért felelős miniszter és a Pedagógusok Szakszervezete úgy, hogy a tagok között fele-fele arányban legyenek általános iskolai és középiskolai pedagógusok, továbbá a szaktanári képesítések alapján képviselve legyen minden tantárgycsoport. A testületbe csak olyan aktív vagy nyugalmazott pedagógus lenne jelölhető, aki megszakítás nélkül legalább öt évet dolgozott a közoktatásban. Nem lehetne a testület tagja, aki korábban politikai párt tagja vagy választáson politikai párt jelöltje volt. A testület tagjainak mandátuma két évre szólna, a tagok újrajelölésére nem lenne lehetőség, munkájukért megfelelő díjazásban részesülnének. A testület a hozzá benyújtott tankönyv engedélyezéséről a hatályos alaptanterv figyelembe vételével, szakmai vizsgálatot követően, titkos szavazással, egyszerű többséggel döntene. A titkos szavazás garantálná, hogy állásfoglalása miatt egyetlen tagot se érhessen sérelem. A szakmai vizsgálat során kötelező lenne igénybe venni az adott tankönyv szerinti tárgyat oktató két szakpedagógus állásfoglalását. Az engedélyezett tankönyvek felkerülnének a választható tankönyvek listájára. Az iskolai tantestületek a listán szereplő tankönyvekből aztán szabadon állíthatnák össze a következő tanévre vonatkozó tankönyveiket. A tantestületek legkésőbb a tanév végét követő 15. napig adnák le az aktuális megrendelést a minisztérium felé, amely aztán a tanév kezdetét megelőző 15. napig gondoskodna a tankönyvek beszerzéséről és eljuttatásáról az iskolákhoz. Az engedélyek öt évre szólnának, meghosszabbításukat a kiadók a fent leírt eljárásban kezdeményezhetnék.

Az új rendszer garantálná a szakmai szempontok érvényesülését, egészséges versenyt hozna létre a tankönyvpiacon, ezáltal növelné a tankönyvek minőségét. Javaslatunk szempontjából kiemelkedő pozitív hatása lenne emellett, hogy lehetővé tenné az eltérő hátterű diákok speciális igényeinek való megfelelést vagyis növelné a közoktatás esélyteremtő képességét.

#6 Fake-ek és ellensúlyok

A törvényjavaslat lényege: A hiteles tájékoztatáshoz való jog, valamint a közpénzzel történő felelős gazdálkodás elvének érvényesítése érdekében a jövőben csak korlátozottan vagy egyáltalán ne jussanak közpénzhez a bizonyítottan álhíreket terjesztő médiumok. 

A javaslat értelmében a jogerősen elveszített sajtó-helyreigazítási, jóhírnév megsértése vagy rágalmazás miatt indított perek (a továbbiakban tényállások) számával arányosan csökkenne a közpénzhez való hozzáférés lehetősége az érintett médiaszolgáltatók és sajtótermékek, valamint többségi tulajdonosaik számára. 

A tényállások alapján a médiumok meghatározott súlyozás szerint büntetőpontokat kapnának. Legalább öt büntetőpont elérése esetén csökkenne a következő egy évben az érintett médium (és többségi tulajdonosa) számára juttatható közpénz maximuma. Az ötvenedik büntetőpont elérését követően meghatározott ideig nem juthat közpénzhez az érintett (és többségi tulajdonosa). büntetőpontjai a felére csökkennek és ennek megfelelő mértékű közpénzhez juthat, ha két évig legfeljebb tíz újabb büntetőpontot szerez. Tíznél több új büntetőpont esetén az addig eltelt idő nem vehető számításba a korlátozás enyhítése tekintetében. 

A törvényjavaslat részét képezi egy független médiafelügyeleti ügynökség létrehozása, amely a törvény végrehajtásáért és annak céljához kapcsolódó egyéb feladatok ellátásáért felelne.

Aktualitás és relevancia: A fake news jelensége a tömegdemokráciákat érő egyik legjelentősebb 21. századi kihívás, amelyet bal- és jobboldali, liberális és illiberális politikai kurzusok – igaz az esetek többségében kettős mércét alkalmazva – egyaránt megoldandó problémaként definiálnak. A koronavírus világjárvány okozta általános bizonytalanság csak felerősítette a kérdést. Az álhír mint politikai toposz a magyar nyilvánosságnak is meghatározó része: az ellenzék a kormánypropaganda működése kapcsán, a kormányoldal a kormánykritikus sajtónak tulajdonított álhírterjesztés kapcsán foglalkozik vele. A koronavírus járványra hivatkozva emellett bevezetésre került a rémhírterjesztés büntetőjogi kategóriája is, amelynek a megítélése szintén megosztja a közvéleményt. 

Minimumprogram: Fontos hangsúlyozni, hogy a javaslat nem „csodafegyver” és nem is kínál átfogó megoldást, de lefekteti a fake news jelenségével szembeni fellépés minimumát: az állam nem vehet részt a hazugság finanszírozásában; ha megvédeni nem is képes polgárait, legalább ne legyen elkövető vagy cinkos saját polgáraival szemben.

Pártsemlegesség: Nem teszünk különbséget ellenzéki vagy kormánypárti hazugság között, sőt semmilyen tartalmi különbségtétellel nem élünk. A fake news káros jelenség függetlenül annak politikai színezetétől. Az ellenzéki és kormánypárti szavazók, sőt az ellenzéki és kormánypárti közszereplők egyaránt védelemre jogosultak.

Objektív kritérium: Nem csak az a hamis hír, amiről azt a bíróság kimondja, de bízunk abban, hogy amiről a bíróság kimondja, az valóban hamis hír. Az igazságszolgáltatás függetlensége (különösen, ha az Alkotmánybíróságot nem vesszük figyelembe) azon kevés dolog egyike, amelyben az ellenzék és a kormányoldal is többé-kevésbé egyetért. Ha az így van, azzal érdemes élnünk és a jogerős bírósági ítéleteket közös mértékegységként elfogadnunk. Ha úgy tetszik, a hazugság közös mértékegységeként. A nagy számok törvénye (sok egybevágó ítélet) pedig tovább erősítheti az ebbe vetett hitünket.

A törvényjavaslat célja: A hiteles tájékoztatáshoz való jog, valamint a közpénzzel történő felelős gazdálkodás elvének érvényesítése.

  1. Hiteles tájékoztatáshoz való jog érvényesítése

A demokratikus jogállam működésének egyik legfontosabb biztosítéka az állampolgárok hiteles tájékoztatáshoz való jogának érvényesülése. Hagyományos megközelítéssel élve mondhatnánk, hogy az államnak e tekintetben a szólásszabadság és a sajtószabadság biztosításán és háborítatlanul hagyásán túl nincs tennivalója. Az is igaz, hogy napjainkban az állampolgárok tájékozódásához médiumok és sajtótermékek, valamint technikai lehetőségek széles köre áll rendelkezésre. Három okból ugyanakkor az államnak aktív kötelezettsége is keletkezik az említett jog érvényesülésének védelmében. 

Egyrészt, a médiapiacon is jelen lehetnek monopol vagy oligopol helyzetben lévő szolgáltatók, amelyek visszaélhetnek a helyzetükkel a hiteles tájékoztatás rovására. 

Másrészt, a nagyszámú médiaszolgáltató, valamint az internet és a közösségi médiafelületek elterjedése miatt az állampolgárok számára számottevően nehezebbé vált a hiteltelen információk kiszűrése, a kapott tájékoztatás visszaellenőrzése. A nagymennyiségű hozzáférhető információ, a tények és vélemények összemosódása aránytalanul nagy terhet ró a hiteles tájékoztatást keresőkre. Korunk ebből táplálkozó jellemző jelenségei a dezinformációs hadjáratok, a tudatosan valótlan állításokra épített politikai lejárató kampányok és általában véve a „fake news”. 

Harmadrészt, a magyar médiapiac sajátossága, hogy kis mérete miatt bizonyos típusú médiaszolgáltatások (jellemzően a közéleti témájú hírszolgáltatás) az állam anyagi támogatása nélkül működésképtelenek lennének. Az államnak tehát közpénzzel kell támogatnia a demokratikus jogállam működéséhez szükséges hiteles tájékoztatás fennmaradását. Ebből viszont az következik, hogy az erre fordított közpénzt nem használhatja fel a cél elérését veszélyeztető vagy azzal ellentétes módon. Jogos igény, hogy a médiapiacon a kiegyensúlyozott és hiteles tájékoztatás szempontját figyelembe véve avatkozzon be gazdaságilag, továbbá, hogy ezen beavatkozás során részrehajlás nélkül, ne pártpolitikai érdekeket, hanem a közérdeket érvényesítse.

  1. Közpénzzel történő felelős gazdálkodás elvének érvényesítése

Az első pontban leírtak lefordíthatók a közpénzzel történő felelős gazdálkodás elvének érvényesítése szempontjából is. A közpénz felhasználásakor felelős módon, a közérdek szerint kell eljárni. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy az államtól elvárható, hogy az adófizetők pénzét a közpénzfelhasználás céljához köthető, objektív feltételek (pl. kiegyensúlyozottság, hitelesség) kialakításával  és figyelembevételével költse el. 

Törvényjavaslat részletei

Tényállások és súlyozás: Az ugyanazon tárgyban indított sajtó-helyreigazítási, jóhírnév megsértése miatti és rágalmazás miatti perek közül csak egy, mégpedig a büntetőpontozás szerinti legsúlyosabb vehető figyelembe. 

A törvényjavaslat három tényállást vesz figyelembe: jogerősen elvesztett sajtó-helyreigazítási per, jogerősen elvesztett jóhírnév megsértése miatt indított per, jogerősen elveszetett rágalmazási per. Közös ezekben, hogy tényállításokhoz és nem véleménynyilvánításokhoz kapcsolódnak. A sajtótörvény (2010. CIV. tv.) értelmében a sajtó-helyreigazítás joga valótlan tény állításához, híreszteléséhez vagy való tény hamis színben való feltüntetéséhez kapcsolódik. A jóhírnév megsértéséről a Ptk. (2013. évi V. tv.) szerint akkor beszélhetünk, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. A rágalmazás már büntetőjogi tényállás, amelyet a Btk. (2012. C. tv.) értelmében az valósít meg, aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. 

Úgy gondoljuk, hogy a más személyt sértő valótlan tényállítások esetében indokolt magasabb büntetőpontot alkalmazni, mivel ezek a valótlan állításon túl a személyiségi jog megsértésével is együtt járnak. A rágalmazás első olvasatra némiképp eltér a javaslat logikájától, mivel azt nem csak hamis tényállításokkal lehet megvalósítani. A Btk. ugyanakkor abban az esetben lehetőséget ad a valóság bizonyítására és ezáltal a büntetés elkerülésére, ha a tény állítását, híresztelését, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használatát a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta. Vagyis, a közérdek vagy bárki jogos érdeke által indokolt valós tényállításokat – feltéve, hogy sikeres a bizonyítás – nem érinti hátrányosan a javaslatunk. Igaz ugyan, hogy a nem közérdekű, becsületsértő tényállásokat is figyelembe kell vennünk, még ha igazak is, de ez vállalható kompromisszum annak érdekében, hogy a bűncselekményt megvalósító valótlan tényállásokat biztosan – méghozzá kétszeres büntetőponttal – szankcionálni tudja a javaslat. 

Felvethető még, hogy célszerű lenne figyelembe venni a javaslatban a per nélkül közzétett sajtó-helyreigazításokat is, akár kisebb súllyal. Praktikus okokból ezt mégsem tettük meg, mivel ezeket a helyreigazításokat a gyakorlatban nehéz lenne számon tartani, ez pedig szükségszerűen diszkriminatív jogalkalmazáshoz vezetne. 

A javaslat által érintett tényállások és a számításnál figyelembe vett súlyuk

jogerősen elvesztett sajtó-helyreigazítási per 1
jogerősen elvesztett jóhírnév megsértése miatt indított per 1,5
jogerősen elveszetett rágalmazási per 2

Büntetőpontok és azok elérését követően juttatható közpénz maximuma

Büntetőpontok Közpénz (bruttó, millió Ft)
min. 5 max. 400
min. 10 max. 200
min. 15 max. 100
min. 20 max. 50
min. 25 max. 25
min. 30 max. 15
min. 35 max. 10
min. 40 max. 5
min. 45 max. 2
min. 50 nem kaphat közpénzt

Időbeli határok alakulása: A közpénz maximuma a korlátozást eredményező marasztaló ítélet jogerőre emelkedésétől számított egy évre értendő, kivéve, ha a médiaszolgáltató vagy sajtótermék ennél korábban eléri a nagyobb korlátozást jelentő újabb határértéket. Ebben az esetben az innentől számított egy évre vonatkozik a maximum, és így tovább. 

Példa: X sajtótermék eléri az 5 büntetőpontot egy 2020. augusztus 3-án jogerőre emelkedett ítélettel, amelynek következtében 2021. augusztus 3-ig maximum 400 millió Ft összegben részesedhet közpénzből.

Ötven büntetőpont elérése esetén speciális szabály érvényesül. Ebben az esetben az ötvenedik büntetőpont megszerzését eredményező marasztaló ítélet jogerőre emelkedése után az érintett büntetőpontjai a felére csökkennek és ennek megfelelő mértékű közpénzhez juthat, ha két évig legfeljebb tíz újabb büntetőpontot szerez. Tíznél több új büntetőpontot esetén, az addig eltelt idő nem vehető számításba a korlátozás enyhítése tekintetében.

Mi történik egy év után? A korlátozás az egy év alatt juttatható forrás maximumát határozza meg, tehát, ha nem emelkednek újabb határértékig az érintett büntetőpontjai, akkor a következő egy évben is azonos maximumot kell alkalmazni ránézve. 

Példa: Ebben az esetben a példa szerinti X  számára a következő egy év alatt – 2022. augusztus 3-ig – is 400 millió Ft a közpénz maximuma. 

Érvényes szerződések helyzete: Mivel előfordulhat, hogy egy adott időpontban érvényesen megkötött (pl. kormányzati tájékoztatás közzétételére vonatkozó) szerződés teljesítése egy újabb határszám elérése miatt nem lenne lehetséges az új törvény keretei között, ezt is érdemes szabályozni. Pl. március 10-én a médiaszolgáltató 200 millió Ft értékű szerződést köt a kormányzattal, amelyre 14 büntetőpont mellett meg is volt a lehetősége. A 15. büntetőpont után azonban 100 millió Ft-ra korlátozódik az egy éven belül neki juttatható közpénz maximuma. Ebben az esetben az új korlátozás hatályba lépéséig teljesített szolgáltatás ellenértéke járna a médiaszolgáltatónak, az ellenérték további része pedig csak a korlátozás – vagyis 100 millió Ft – erejéig. A vitás helyzeteket elkerülendő pedig érdemes lenne a törvény hatálya alá eső közjogi szervek által médiaszolgáltatóval kötött szerződések kötelező elemévé tenni a következőt: „A szerződésben kikötött ellenérték kizárólag a törvény alapján a médiaszolgáltatóra nézve előírt összeghatárig teljesíthető. Az összeghatár változása előtt teljesített szolgáltatások ellenértéke változatlanul megilleti a médiaszolgáltatót.” 

Személyi hatály

A törvény személyi hatálya az egyik oldalon kiterjed minden közjogi szervezetre

I. Államigazgatás

  1. Kormányzati igazgatási szervek
  • Központi kormányzati igazgatási szervek

       a) a Kormány

       b) a Miniszterelnöki Kormányiroda

       c) a minisztériumok

       d) a kormányzati főhivatalok

e) a központi hivatalok

  • Területi kormányzati igazgatási szervek (fővárosi és megyei kormányhivatalok)
  1. Önálló szabályozó szervek
  2. Autonóm államigazgatási szervek
  3. Rendvédelmi szervek
  4. Állami tulajdonú gazdasági társaságok  

II. Önkormányzati igazgatás

  1. Települési önkormányzatok
  2. Megyei önkormányzatok
  3. Önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok

III. Egyéb közhatalmi szervek 

  1. Országgyűlés és alárendelt szervei
  2. Köztársasági Elnök Hivatala
  3. Alkotmánybíróság
  4. Bíróságok
  5. Ügyészségek
  6. Egyéb

IV. Nem közhatalmi közjogi szervezetek

  1. Köztestületek
  2. Közalapítványok

Másik oldalon a törvény hatálya kiterjed minden – a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény szerinti – médiaszolgáltatóra és sajtótermékre.

Mi minősül közpénz juttatásának? A törvény általánosságban a közpénz felhasználására vonatkozik. Tehát lefedi a hirdetési szerződéseket, pályázati forrásokat, adásvételeket, vagyis bármilyen ügyletet, amely révén egy médiaszolgáltató vagy sajtótermék közpénzhez juthat. 

Megelőző forrásjuttatás kockázata: Célszerű egyidejűleg korlátozni az egy évben egy médium részére juttatható közpénz maximumát is meghatározni, hogy megakadályozzuk a rosszhiszemű előzetes forrásjuttatást. Egy, a javaslatban szereplő első összeghatárnál magasabb összeg meghatározásával megelőzhető, hogy a későbbi jogsértő cselekményeket megelőzően nagyobb forrást juttassanak az adott esetben kifejezetten álhírek terjesztésére létrehozott médium részére.  

Többségi tulajdonos helyzete: Mivel fennáll a kockázata, hogy a korlátozás megkerülése érdekében a közjogi szervezetek az érintett médiaszolgáltató vagy sajtótermék helyett annak többségi tulajdonosával szerződnek – ezáltal közvetetten biztosítva a kiesett forrást – célszerű a korlátozás kiterjesztése utóbbiakra is. Ez azt jelentené, hogy az adott időszakra vonatkozó közpénz maximuma az érintettre és többségi tulajdonosára együttesen vonatkozna. Vagyis az érintett és többségi tulajdonosa részére juttatott közpénz összege együttesen nem haladhatja meg a javaslat szerinti maximumot. Természetesen minden pénzmozgás korlátozására nincs lehetősége a jogalkotónak. Az újabb szereplők közbeiktatásával az érintetteknek juttatott forrásokat nem lehet visszatartani, ezzel a kitétellel ugyanakkor még nehezebbé tehetjük a törvény megkerülését. 

Büntetőpontok kötelező feltüntetése: A javaslat részeként kötelezővé tennénk a médiumok számára, hogy büntetőpontjaik aktuális állását a felhasználók számára láthatóvá tegyék, mintegy a fogyasztóvédelem sajátos eszközeként a nyilvánosságban. Ez a szabály azt a célt szolgálná, hogy az olvasók, illetve nézők az adott médium megbízhatóságáról gyorsan és egyszerűen információhoz juthassanak és adott esetben könnyebben elkerüljék az álhíreket terjesztő felületeket. 

Közmédia: A javaslat sajnos nem tud fellépni a közmédiában tapasztalható visszaélésekkel, álhírekkel szemben. A közmédiának ugyanis épp az lenne a feladata, hogy az adófizetők pénzéből működve nyújtson hiteles tájékoztatást. Ebben az esetben nem a közpénz elvonása, hanem a közpénz megfelelő felhasználásának biztosítása lenne célravezető. Ez olyan törvényi szabályozás megalkotásával lenne lehetséges, amely a biztosítja a közmédia intézményi függetlenségét a mindenkori kormánnyal és bármely politikai erővel szemben.

Független felügyeleti ügynökség: A javaslat részét képezheti egy olyan ügynökség felállítása, amely

  • nyilvántartja a javaslat szerinti pontozást
  • tájékoztatást ad a törvény alkalmazásáról
  • jogsegély-szolgáltatást nyújt az állampolgárok számára sajtó-helyreigazítási és médiával kapcsolatos személyiségi jogi perekben (nem kiváltva természetesen az ügyvédi szolgáltatásokat)
  • beszámol a nyilvánosság számára az egyes médiumok helyzetének alakulásáról (pl. x médium elérte a következő korlátozási szintet, y médium érte el a legrosszabb/legjobb hitelességi eredményt az adott évben) 
  • tájékoztatást ad az állampolgárok számára a tudatos médiafogyasztás és a fake news jelenségével szembeni fellépés témakörében (ehhez kapcsolódó tájékoztató kampányokat folytat, online oktatást végez)
  • kereshető adatbázist állít fel az összes bejelentett vagy ismertté vált hazai közzétett sajtó-helyreigazításból

Az ügynökség vezetése: Az intézmény vezetése tekintetében a teljes függetlenséget, semlegességet és szakmaiságot kell célul kitűzni. A szabályozás szerint az ügynökség vezetésére a köztársasági elnök a valamennyi országgyűlési képviselő csoport által együttesen támogatott jelöltet nevezi ki. Jelölt lehet bármely jogász végzettségű magyar állampolgár, aki korábban egyetlen pártnak sem volt tagja, illetve nem volt korábban államtitkár vagy a kormány tagja. Az ügynökség vezetőjét három évre nevezik ki és nem választható újra. Felmentésére valamennyi országgyűlési képviselő csoport együttesen tehet javaslatot a köztársasági elnöknek.

Sajtó-helyreigazítás szabályainak általános szigorítása: A javaslatnak részét képezheti a sajtó-helyreigazítás szabályainak részletesebb és szigorúbb meghatározása. Pl. igazodva a kiinduló javaslat logikájához, az adott médium által közzétett sajtó-helyreigazítások számának növekedésével arányosan szigorodjanak a közzététel szabályai (mekkora felületen, milyen szöveggel kísérve, milyen rendszerességgel, stb.).

Társadalmi vita részeként beérkezett javaslat

Névtelen írásokkal szembeni fellépés: A törvényjavaslattal kapcsolatos társadalmi vita egyik első észrevétele a névtelen írásokkal szembeni fellépésre vonatkozik. Az álhírek, politikai lejárató cikkek sok esetben névtelenül, az írásért felelősséget vállaló szerző feltüntetése nélkül jelennek meg. A névtelenség lehetősége védelmet ad az álhírek terjesztői számára, akik ilyen módon a személyes felelősségre vonás veszélye nélkül publikálhatnak. Amennyiben kötelezővé tennénk a szerző feltüntetését vagy ennek hiányában a szerkesztő, főszerkesztő nevének szerepeltetését (szerkesztőségi cikk esetében) az elrettentő hatást gyakorolhatna az álhírek létrehozásában, terjesztésében résztvevők egy része számára.

#4 2025 – A reformkor emlékéve

Címzett: Kövér László, az Országgyűlés elnöke   
Tárgy: Határozati javaslat benyújtása   
Benyújtó: ismeretlen   
Határozati javaslat címe: 2025. legyen a Reformkor emlékéve

Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 28. §-ának (4) bekezdése alapján „2025. legyen a Reformkor emlékéve” címmel a mellékelt határozati javaslatot kívánom benyújtani.

…../2020. (…..) OGY határozat 

2025. legyen a Reformkor emlékéve

Az Országgyűlés – azért, hogy 2025-ben megvalósulhasson a reformkor emlékéve – a következő határozatot hozza:

  1. Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy:
  1. 2025-öt nyilvánítsa a Reformkor emlékévévé;
  1. az a) pont megvalósulása érdekében egész évben gondoskodjon olyan programok megszervezéséről, megrendezéséről, amelyek ezt a fontos magyar történelmi korról való megemlékezést szolgálják.

Ez a határozat a közzétételét követő napon lép hatályba.

Általános indokolás

Tegyük 2025-ben éves programmá a magyar történelem egyik legszebb időszakára való emlékezést.

Természetesen a cél nem pusztán az emlékezés, hanem a jelen megtermékenyítése, mert nagyon sok párhuzam lelhető a Reformkor és a jelenkor között. Ahogy akkor az Európához való felzárkózás és a polgárosodás volt a cél, úgy ma is ugyanez a feladat. Hasonlóság a két korszak között, hogy akkor is egy ipari forradalom zajlott, és most is óriási átalakulásban van a világ, és benne Magyarország. Sajnálatos, de ugyanilyen párhuzam, hogy akkor is, most is nagyon sok a vita, a cívódás jellemezte nemzetünket. Akkor sikerült közös ügyekkel, célokkal kiemelkedni és felülemelkedni. Most is az a feladat, hogy megtaláljuk a közös nevezőket.

A határozati javaslat célja tehát, hogy ne csupán megemlékezzünk a reformkorról, hanem hogy tegyünk is valamit egy második reformkorért. Bár a társadalmi körülményeink ma ez ellen szólnak, de nem szabad feladni a reményt, és mindenképpen el kell indulni ebbe az irányba.

#2 A cigány hősök napja

Címzett: Kövér László, az Országgyűlés elnöke
Tárgy: Törvényjavaslat benyújtása
Benyújtó: ismeretlen
Törvényjavaslat címe: A Cigány Hősök Emléknapjának megteremtéséről

Az Alaptörvény 6. cikkének (1) bekezdése alapján „A Cigány Hősök Emléknapjának
megteremtéséről” címmel a mellékelt törvényjavaslatot kívánom benyújtani.

  1. évi ….. törvény

A Cigány Hősök Emléknapjának megteremtéséről

Az Országgyűlés kötelességének érzi, hogy tisztelettel adózzék a cigány származású hősök emléke
előtt. Emlékük megörökítésére, a ma élő és a jövő nemzedékeknek példájuk felmutatására a
következő törvényt alkotja:

  1. § Az Országgyűlés – tisztelettel adózva a cigány hősök emléke előtt – a haza szabadságáért és
    függetlenségéért, a nemzet fennmaradásáért küzdött hazafiak emlékét e törvényben megörökíti.
  2. § Az Országgyűlés a soha el nem múló hálája jeléül, a ma élő és a jövő nemzedékek okulására, a
    hősök dicsőségére minden esztendő március 20-át a Cigány Hősök Emléknapjává nyilvánítja.
  3. § Az Országgyűlés kifejezi azon meggyőződését, hogy az állami szervek, a helyi
    önkormányzatok, a vallási közösségek, a civil szervezetek, a magyar nemzet fiai és leányai minden
    évben, a Cigány Hősök Emléknapján méltó megemlékezés keretében leróják hálájukat és
    kegyeletüket az elmúlt ezredév cigány hőseinek.
  4. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba.


Általános indokolás

A Magyarországi demográfiai folyamatok tendenciáiból egyértelműen kiolvasható, hogy a hazai
cigányság lélekszáma rövidesen szétfeszíti a hagyományos kisebbségi kereteket. Ezért különösen
sürgető, hogy az évtizedek óta sikertelen, vagy csak apró eredményeket produkáló integrációs
folyamatot sikerre vigye az ország. Ebben a folyamatban a felzárkóztatás szociális, munkaügyi,
oktatási szempontjai nélkülözhetetlenek, de nem elégségesek. Nem lehet közös hazát építeni közös
lelki alap hiányában. Ez a lelki alap csak a haza tisztelete és szeretete lehet. A törvényjavaslat
lényege, hogy ehhez egyrészt adjunk a megszülető roma fiataloknak kapaszkodókat, másrészt a
magyar társadalom egészének mutassunk fel dicső példákat a cigányság hazaszeretetének történelmi
megnyilvánulásaiból. Ne csupán segélyt, megfelelő oktatást vagy munkahelyet adjunk, hanem ennél
is többet: adjunk a cigány fiataloknak saját példaképeket!

A hazaszeretet egy olyan érzelmi-lelki kapcsolódás, amire valahol mindenki vágyik, amire
mindenkinek szüksége van, ami mindenkinek jár. A hazaszeretet olyankor is energiákat tud
felszabadítani egy közösségben, amikor a mindennapi gondolkodás már feladná. A hazaszeretet
ezért csodákra képes. Biztosítani kell ezt az erőt a roma fiataloknak is, méghozzá a saját hőseik
példáján keresztül. 

Részletes indokolás

  1. § – 3.§
    A Cigány Hősök Emléknapjának megteremtése.
  2. §

Hatályba léptető rendelkezés.

#1 Pártmentes önkormányzatiság

Címzett: Kövér László, az Országgyűlés elnöke
Tárgy: Törvényjavaslat
Törvényjavaslat címe: Az önkormányzati választások függetlenségéért

2019. évi ….. törvény

Az önkormányzati választások függetlenségéért

1. §

A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (továbbiakban: Ve.) 3.§ (1) bekezdés 3. pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:

„3. jelölő szervezet:

a) az országgyűlési képviselők választásán a választás kitűzésekor a civil szervezetek bírósági nyilvántartásában jogerősen szereplő párt, továbbá az országos nemzetiségi önkormányzat;

b) az Európai Parlament tagjainak választásán a választás kitűzésekor a civil szervezetek bírósági nyilvántartásában jogerősen szereplő párt;

c)a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán a választás kitűzésekor a civil szervezetek bírósági nyilvántartásában legalább 2 éve jogerősen szereplő egyesület – amely legalább 2 éve azon a településen vagy fővárosi kerületben tartja fenn székhelyét és folytatja tevékenységét, ahol jelöltet állít, valamint az előző öt lezárt üzleti évben a bevételei között nem szerepel a civil szervezetek bírósági nyilvántartásában jogerősen szereplő párt által rendelkezésére bocsátott pénzbeli és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás, továbbá a választás kitűzését megelőző öt évben nem szerepelt a neve, logója támogatóként az országgyűlési képviselők és az Európai Parlament tagjainak választásán a jelölő szervezetek és a jelöltek által készített plakátokon – a szakszervezet kivételével;

d) a nemzetiségi önkormányzati képviselők választásán a választás kitűzésekor a civil szervezetek bírósági nyilvántartásában jogerősen szereplő nemzetiségi szervezet,

ha a választási bizottság a jelölő szervezetek nyilvántartásába felvette,”

2. §

A Ve. 144.§ (2) bekezdése a következőképpen egészül ki:

„(2) A kampányidőszakban a jelölő szervezetek és a jelöltek engedély és bejelentés nélkül készíthetnek plakátot. A plakáton fel kell tüntetni a kiadó nevét, székhelyét és a kiadásért felelős személy nevét. A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán a jelölő szervezetek és jelöltek által készített plakátokon párt beazonosítására alkalmas megjelölés nem szerepelhet.”

3.§

A Ve. 148.§ -a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán a politikai reklámban, valamint a politikai hirdetésben párt beazonosítására alkalmas megjelölés nem szerepelhet.”

4. §

Ez a törvény a kihirdetését követő 3. napon lép hatályba.

Általános indoklás

A jelenleg hatályos törvény szerint az önkormányzati választáson a főpolgármester, illetve az egyéni választókerületi és egyéni listás jelöltek függetlenként vagy jelölő szervezet jelöltjeként indulhatnak. Jelölő szervezetként történő nyilvántartásba vételüket a választás kitűzésekor a civil szervezetek bírósági nyilvántartásában jogerősen szereplő pártok, valamint egyesületek kérhetik, a szakszervezetek kivételével. A jelenlegi törvényjavaslat alapján az említett személyek azonban párt jelöltjeként a jövőben nem indulhatnának, valamint jelölő szervezetként az egyesületi forma is szigorúbb feltételekhez lenne kötve.

Az, hogy a Parlamentben vannak pártok, az természetes, de a településeken nem egy pártlogó tesz valakit alkalmassá, hanem az, hogy 1. érti a dolgát, 2. az emberek ismerik és megbíznak benne, 3. pedig az, hogy mindenféle kötöttségtől mentesen képes a józan ész és a település érdeke alapján döntéseket hozni. Ennek a három tényezőnek nincs szüksége pártlogóra. A törvényjavaslat eredményeként a településeken hozott döntésekben mérséklődne a pártérdek. A józan ész és a személyes felelősség nagyobb szerepet kapna. A választásokon – akár pozitív, akár negatív értelemben – nem egy pártlogó alapján ítélné meg a jelölteket a választó, hanem a személyes kvalitások alapján.

Valamint fontos még, hogy az aktuális kormány számára kisebb lenne az esély arra, hogy a települések támogatása politikai alapon történjen. Továbbá helyi szinteken erősödne az értelmes viták lehetősége és a közösségi összetartozás azáltal, hogy nem a pártszínek mentén alakulnának meg a testületek. Az önkormányzati szektort az elmúlt években leépítették. Ehhez pedig azért asszisztáltak a testületek, mert pártérdek alapján gondolkodtak vagy féltették magukat. Valóban független önkormányzatokkal ezt nem lehetett volna megtenni. Nagyon fontos téma ez, hiszen a szabadabb és függetlenebb helyi közélet az országos politika színvonalára is pozitívan hatna.

Részletes indoklás

1. §

A módosítás azt eredményezné, hogy a jövőben párt nem jelölhetne polgármesterjelöltet, valamint önkormányzati képviselőjelöltet. Továbbá, jelölő szervezetként az egyesületekkel szemben is szigorúbb követelményeket fogalmazna meg a törvény, melynek eredményeképpen a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választása a pártoktól függetlenebb választási eljárást jelentene.

2. §

A módosítás alapján helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán a jelölő szervezetek és jelöltek által készített plakátokon párt beazonosítására alkalmas megjelölés nem szerepelhetne. A megjelölés alatt minden olyan jelzést (név, szlogen, logó stb.) kell érteni, amely alkalmas arra, hogy azáltal a választó bármely párthoz kösse a jelöltet, illetve a jelölő szervezetet.

3. §

A módosítás alapján a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán a politikai reklámokban, valamint a politikai hirdetésekben párt beazonosítására alkalmas megjelölés nem szerepelhetne. A megjelölés alatt minden olyan jelzést (név, szlogen, logó stb.) kell érteni, amely alkalmas arra, hogy azáltal a választó bármely párthoz kösse a jelöltet, illetve a jelölő szervezetet.

4. §

Hatályba léptető rendelkezés.

Címzett: Kövér László, az Országgyűlés elnöke
Tárgy: Alaptörvény módosítás
Benyújtó: ismeretlen

Mellékelten — Magyarország Alaptörvényének S) cikke alapján — benyújtom a „Magyarország Alaptörvényének nyolcadik módosításáról” szóló előterjesztést.

A javaslat indoklását csatolom.

Budapest, 2019. október …

Tisztelettel:

Magyarország Alaptörvényének nyolcadik módosításáról

                                                          (2019…………………)

Az Országgyűlés, mint alkotmányozó hatalom az Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdés a) pontjában meghatározott hatáskörében eljárva az Alaptörvényt a következők szerint módosítja:

  1. cikk

Az Alaptörvény 8. cikk a következőképpen egészül ki:

„VIII. cikk

(1)    Mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez.

(2)    Mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni, és joga van szervezetekhez csatlakozni.

(3)    Pártok az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek. A pártok országos szinten közreműködnek a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában. A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak.

(4)    A pártok működésének és gazdálkodásának részletes szabályait sarkalatos törvény határozza meg.

(5)    Szakszervezetek és más érdek-képviseleti szervezetek az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek.”

2. cikk

  • Az Alaptörvény e módosítása a kihirdetését követő15. napon lép hatályba.
  •  Az Alaptörvény e módosítását az Országgyűlés az Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdés a) pontja és S) cikk (2) bekezdése alapján fogadja el.
  • Az Alaptörvény egységes szerkezetű szövegét az Alaptörvény e módosításának hatálybalépését követően haladéktalanul közzé kell tenni a hivatalos lapban.

Általános indokolás

Fontos lenne, hogy az országos és az önkormányzati politikát elválasszuk egymástól. Sajnos jelenleg a pártok inkább csak ártanak az önkormányzati munkának. Beszűkítik a vitákat, valamint a pártok által a települések is megkülönböztetésre kerülnek, ugyanis jobban dotálják azokat az önkormányzatokat, ahol az éppen aktuális kormány pártjának az embere a vezető.

Az önkormányzatiságot kontraszelektálja a pártos logika: sok esetben nem megfelelő képviselők, polgármesterek kerülnek megválasztásra, csak azért, mert az adott párt logója van mögöttük. A módosítás alapján egy alkalmas és tisztességes ember továbbra is lehetne „logó nélkül” polgármester, valamint önkormányzati képviselő, csupán csak egy dolog változna, mégpedig, hogy a pártok helyi szinten nem szólhatnának bele a helyi közösségek életébe.

Ez a módosítás összefügg a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény módosításával, amelynek eredményeképpen a jövőben párt nem lehetne jelölő szervezet a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán.

Részletes indoklás

  1. cikkhez

A pártok a jövőben országos szinten működhetnének közre a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában. A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán nem lehetne jelölő szervezet a párt.

  • cikkhez 

Hatályba léptető rendelkezések.