Mi, akik a Második Reformkor politikai közösségét alkotjuk, azzal a biztos
tudattal kötöttünk szövetséget, hogy a nevünk nem csupán kommunikációs termék, hanem a
leginspirálóbb, legszebb és legtisztább idea, amelyért a 21. századi Magyarország közéletében
küzdeni érdemes. Hisszük, hogy az első reformkor nem csupán szívet melengető történelmi emlék,
melynek nagyjairól utcáink, tereink, intézményeink jelentős része elnevezést nyert, hanem egy máig
élő, érvényes tanítás is. A „haza és haladás” vagy a „hass, alkoss, gyarapíts” jelszavak világosan
kijelölik a reformkoriság szellemi alapjait. Valljuk, hogy a feladat ugyanaz, mint 200 éve:
megtalálni azokat az átfogó, közös ügyeket, amelyek túlnőnek minden megosztottságon, amelyek mentén
az értelmetlen veszekedést felválthatja a konstruktív vita és a teremtő cselekvés, melyek egyszerre
szolgálják a nemzet érdekét, az ország fejlődését és a környezet megóvását. Mi, a Második Reformkor
közösségének tagjai büszkén és örömmel valljuk magunkénak a reformkoriság politikai szemléletét.
A magyar történelem elmúlt két évszázada a polgárosodásért – vagyis egy
széles, anyagilag és szellemileg is független középosztályért, valamint egy felelős és önbecsüléssel
rendelkező országért – való küzdelem folyamatos meghirdetése, majd sajnálatos elbukása volt. A 20.
században mind a Horthy-, mind a Kádár-rendszer gátolta a polgárosodás kiszélesedését. A jelenleg is
működő Orbán-rendszer bár korábban a zászlajára írta, valójában elődeihez hasonlóan cselekedett. A
három nagy rendszer – minden különbözőségük ellenére – lényegüket nézve egymás szerves folytatásai.
Bár jó ideje a harmadik évezredben élünk, Magyarország emiatt a 20. században ragadt. Ennek a
századnak az utolsó rendszere a NER, melynek megszűnte után két út nyílik majd. Az egyik a rendszer
lényegének fennmaradása, a magyar társadalomban kialakult széttartó tendenciák politikai
manipulálása és a polgárosodás további akadályozása. Ha ezt választja az ország, lelki betegségeink
és káros megosztottságunk nem csupán fennmarad, de erősödni fog. A reformkoriság útja, a mi utunk, a
másik: a polgárosodás zászlójának magasba emelése, tudva, hogy bár jelenleg nem élvez többséget, de
ettől még ez a helyes. Az Önszerveződő Magyarország. A közös teremtés és alkotás útja. Ha erre
lépünk, egyszerre gyógyulhatnak társadalmi sebeink és fejlődhet az ország.
A kormányt és ellenzékét egyaránt jellemző felelőtlen ígérgetések,
korrupció, zsigeri manipuláció, karaktergyilkosságokra épülő versengés és törzsi megosztottságot
kihasználó gyűlöletpolitika helyett új közéleti kultúrára van szükség. Vissza kell adni a nyugodt és
józan diskurzus, az értelmes és higgadt vita, a tisztességes közszolgálat, a hosszú távú gondolkodás
és a szakmai hitelesség becsületét. Nem merev ideológiai elköteleződésre, hanem az alapvető emberi
értékek melletti elhivatottságra és azoknak a politikában való következetes megjelenítésére van
szükség. Nem legyőzni akarjuk a másikat, hanem meggyőzni, és ha neki lenne igaza, hagyni, hogy ő
győzzön meg bennünket. Számunkra nem a pillanat uralása a közélet lényege, hanem a jó kompromisszum,
a helyes döntés és a közös teremtés. Mi, a Második Reformkor politikai közösség tagjai biztosak
vagyunk abban, hogy Magyarország a 21. század nyertesévé, fejlődő és önbecsüléssel bíró országgá
tehető, de ezért meg kell dolgozni. Őszintén szembe kell néznünk a múlt örökségével, számot kell
vetnünk a jelen állapotával és lehetőségeivel, és meg kell találnunk a jövőben a „haza és haladás”
ügyeit. Erre a nagyszerű munkára vállalkoztunk, és bízunk abban, hogy kiérdemeljük gyermekeink és
unokáink, a jövendő generációk megbecsülését.
