Mi, akik a Második Reformkor politikai közösségét alkotjuk, azzal a biztos tudattal kötöttünk szövetséget, hogy a nevünk nem csupán kommunikációs termék, hanem a leginspirálóbb, legszebb és legtisztább idea, amelyért a 21. századi Magyarország közéletében küzdeni érdemes. Hisszük, hogy az első reformkor nem csupán szívet melengető történelmi emlék, melynek nagyjairól utcáink, tereink, intézményeink jelentős része elnevezést nyert, hanem egy máig élő, érvényes tanítás is. A „haza és haladás” vagy a „hass, alkoss, gyarapíts” jelszavak világosan kijelölik a reformkoriság szellemi alapjait. Valljuk, hogy a feladat ugyanaz, mint 200 éve: megtalálni azokat az átfogó, közös ügyeket, amelyek túlnőnek minden megosztottságon, amelyek mentén az értelmetlen veszekedést felválthatja a konstruktív vita és a teremtő cselekvés, melyek egyszerre szolgálják a nemzet érdekét, az ország fejlődését és a környezet megóvását. Mi, a Második Reformkor közösségének tagjai büszkén és örömmel valljuk magunkénak a reformkoriság politikai szemléletét.
A magyar történelem elmúlt két évszázada a polgárosodásért – vagyis egy széles, anyagilag és szellemileg is független középosztályért, valamint egy felelős és önbecsüléssel rendelkező országért – való küzdelem folyamatos meghirdetése, majd sajnálatos elbukása volt. A 20. században mind a Horthy-, mind a Kádár-rendszer gátolta a polgárosodás kiszélesedését. A jelenleg is működő Orbán-rendszer bár korábban a zászlajára írta, valójában elődeihez hasonlóan cselekedett. A három nagy rendszer – minden különbözőségük ellenére – lényegüket nézve egymás szerves folytatásai. Bár jó ideje a harmadik évezredben élünk, Magyarország emiatt a 20. században ragadt. Ennek a századnak az utolsó rendszere a NER, melynek megszűnte után két út nyílik majd. Az egyik a rendszer lényegének fennmaradása, a magyar társadalomban kialakult széttartó tendenciák politikai manipulálása és a polgárosodás további akadályozása. Ha ezt választja az ország, lelki betegségeink és káros megosztottságunk nem csupán fennmarad, de erősödni fog. A reformkoriság útja, a mi utunk, a másik: a polgárosodás zászlójának magasba emelése, tudva, hogy bár jelenleg nem élvez többséget, de ettől még ez a helyes. Az Önszerveződő Magyarország. A közös teremtés és alkotás útja. Ha erre lépünk, egyszerre gyógyulhatnak társadalmi sebeink és fejlődhet az ország.
A kormányt és ellenzékét egyaránt jellemző felelőtlen ígérgetések, korrupció, zsigeri manipuláció, karaktergyilkosságokra épülő versengés és törzsi megosztottságot kihasználó gyűlöletpolitika helyett új közéleti kultúrára van szükség. Vissza kell adni a nyugodt és józan diskurzus, az értelmes és higgadt vita, a tisztességes közszolgálat, a hosszú távú gondolkodás és a szakmai hitelesség becsületét. Nem merev ideológiai elköteleződésre, hanem az alapvető emberi értékek melletti elhivatottságra és azoknak a politikában való következetes megjelenítésére van szükség. Nem legyőzni akarjuk a másikat, hanem meggyőzni, és ha neki lenne igaza, hagyni, hogy ő győzzön meg bennünket. Számunkra nem a pillanat uralása a közélet lényege, hanem a jó kompromisszum, a helyes döntés és a közös teremtés. Mi, a Második Reformkor politikai közösség tagjai biztosak vagyunk abban, hogy Magyarország a 21. század nyertesévé, fejlődő és önbecsüléssel bíró országgá tehető, de ezért meg kell dolgozni. Őszintén szembe kell néznünk a múlt örökségével, számot kell vetnünk a jelen állapotával és lehetőségeivel, és meg kell találnunk a jövőben a „haza és haladás” ügyeit. Erre a nagyszerű munkára vállalkoztunk, és bízunk abban, hogy kiérdemeljük gyermekeink és unokáink, a jövendő generációk megbecsülését.
